HU | EN | DE

Búcsú Szomszéd Andrástól (1938 – 2021)

Elhunyt dr. Szomszéd András (1938 – 2021), a Nógrád Megyei Levéltár ny. főlevéltárosa 1980 – 2000 közt a Nógrád Megyei Levéltár levéltárosa, majd főlevéltárosa.

Fő területe a település történetírás volt, többek közt Bátonyterenye, Kisterenye, Maconka, Nagybátony és Szúpatak községek történetét, Palotás történetét köszönhetjük neki. „Kosd (Pest megye) népének házi áldása a kenyér és bor”, „Egy falunak két temploma - Szurdokpüspöki története” is nevéhez fűződik, továbbá Buják krónikája a kezdetektől („Bujákról is kellő gondoskodás történjék”), Verőce története: „Verőcei évszázadok”, „Szépen szántó vadkertiek I. Kezdetektől az úrbéri tagosítás befejezéséig” és „Szépen szántó vadkertiek II.”, (Érsek.) Vadkert története, „Cered krónikája 1920-ig”, „A falu elhagyott, a templom megmaradt.” – a kisterenyei egyházközség) története. „Zagyva mentén ,,egybekelvén" – Bátonyterenye”, „Kosd - Népének házi áldása a kenyér és a bor" további munkái.
Kisebb terjedelmű községmunkái: Szilaspogony, Mátramindszent, Héhalom (társszerző, Kazár - oktatástörténete, Patak község (társszerző). Szlovák községek: Fülekpüspöki, Koma, Sőreg, Csákányháza, Divény fűződnek nevéhez.
Feldolgozta Kisterenye anyakönyvét 1734-től 1873-ig, továbbá Salgótarján kőszénbányászati iskola történetét, s könyvbe foglalta Pásztó utcaneveit.
Doktori címet 1984-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezte, disszertációjának címe „Egy jobbágyfalu társadalmi, gazdasági viszonyai az újratelepítéstől az úrbéri tagosítás befejezéséig 1692-1871 között”.

Szomszéd Andrásra a Bátonyterenyei Lokálpatrióták Társaságabúcsúztatójával emlékezünk:
„Az elmúlás, földi pályánk befejezésének tudata, - életünk során állandóan velünk lévő megmásíthatatlanság. Mégis, amikor eljön a búcsú pillanata, nehezen fogadjuk el. Keressük a szavakat, az emlékezés méltóságát, a végső elköszönés gondolatait. Mint ahogy most is. Az utóbbi hetekben reménykedve figyeltük a Szomszéd-házaspár állapotáról érkező híreket, aztán Márika halála után itt a szomorú tény: férje, dr. Szomszéd András, településünk helytörténésze, nyugalmazott főlevéltáros, a Lokálpatrióták Társaságának tiszteletbeli tagja követte feleségét. Együtt indulnak egy másik, ismeretlen világba.
dr. Szomszéd András nyolc évtizednyi élete itt, szülőfalujában zajlott, mindenkor, minden körülmények között kifejezve, érzékeltetve a település iránti szeretetét, elkötelezettségét. A „múltba nézés”, a kíváncsiság, az érdeklődés, a kutatás meghatározó, elválaszthatatlan rendezője volt életének, ami az évek sokasága során mind tudatosabb felkészüléssel, elhívatott tanulással, valamint tudásának egyfajta sajátos (kicsit) megszállott kamatoztatásával párosult. A salgótarjáni Madách Gimnáziumban szerzett érettségit, az Egri Pedagógiai Főiskola magyar-történelem szakán szerzett diplomát követte az ELTE Bölcsészettudományi Karán kapott középiskolai tanári diploma, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetemen az 1984-ben megszerzett doktori cím.
Pedagógusként, levéltárosként eltökélt volt a helytörténeti kutatások fontosságának megértetésében, a helyi értékek jelentőségének hangsúlyozásában, a múlt feltárása jelen tennivalóit meghatározó szerepének megismertetésében. Követendő életszemléletként, felfogásként, a közösség javát szolgáló tevékenységként megélve.
A Kisterenye, illetve Bátonyterenye történetével-történelmével kapcsolatos munkáinak sokasága mellett közel negyven könyve, településtörténetek fémjelzik alkotó tevékenységét, ország határon túl is. Többek között Cered, Nógrád, Mátramindszent, Szurdokpüspöki, Pásztó, Érsekvadkert, Patak, Verőce, Héhalom, Kazár, Kosd, Palotás, Mihálygerge, Buják, Fülekpüspöki, Csákányháza őrizheti, őrzi munkáit. A váci Kucsák Könyvkötészet és Nyomda biztosította munkáinak míves kiadását. Nagyon hosszú az általa írt egyéb tanulmányok, publikációk listája is.
Számunkra az igazán nagy érték a Kisterenyével, Nagybátonnyal, Maconkával és Szupatakkal kapcsolatos művei, mint pl. az alsófokú népoktatás története Kisterenyén; Maconka kisközség krónikája; templomaink története, egyéb műemléki kiadványok. stb.. 2007-ben az Ő kezdeményezésére került sor arra a megemlékezésre, - s a Gyürky-kripta helyreállítására -, amely II. losonci Gyürky István 1807. szeptember 27-i, kisterenyei temetésének 200. évfordulóján tisztelettel adózott annak a Gyürky Istvánnak, aki megépítette végleges formájára a Gyürky-kastélyt. Vicinus névvel publikált több helyi anyagot. A Zagyva mentén „egybekelvén” Bátonyterenye címmel megírt, 2002-ben megjelent monográfiájában összegezte, adta közre immár városunk történetét. Rendszeresen tartott előadásai a még meglévő építészeti, szellemi értékeinkről, kiállítási anyagai gazdag gyűjtő munkájának méltó bizonyítékai.
Mint ahogy neve elválaszthatatlan a Muzsikál az erdő nagyszerű rendezvénysorozatától is. Érdekes, sokszor kuriózum számba menő, tartalmas előadásai mindig nagy élményt nyújtottak, jó hangulatot teremtettek.
Az Értékőrzők címmel készült sorozatban láthatjuk azokat a kisfilmeket, amelyek közreműködésével maradandóvá váltak, s fennmaradásukkal segíthetik az utókornak továbbadni helyi értékeinket, azok nemcsak megismerését, de megőrzése fontosságának tudatosítását, kötelezettségét.
A Bátonyterenyei Lokálpatrióták Társaságában gazdag tudásának, véleményének, javaslatainak közreadásával értékteremtő, értékmentő munkájának igyekezett hangot adni, s a lehetőségekhez mérten annak megvalósításához is hozzájárulni.
A Gyökerek tartják a fát című, Róla és vele készült filmben összefoglalta, mintegy esszenciáját is adta életének, munkásságának, a jövőnek-utókornak szánt gondolatainak. A film ezen a YouTube linken tekinthető meg.
Megnézve, meghallgatva elgondolkodásra, kicsit belső számvetésre is késztet… Vajon tényleg megteszünk mindent, vagy legalább a legfontosabbakat, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhassuk: eleget tettünk elődeink, múltunk, a ránk hagyott és maradt hagyaték, értékeink megőrzésében?
Szomorúak és keserűek vagyunk. dr. Szomszéd András végső távozásával apadni látszik a múltunkba gyökerező forrás.
Együttérzésünket fejezzük ki a családnak, osztozunk fájdalmukban, gyászukban! dr. Szomszéd András, Bandi és felesége, Márika emlékét szeretettel és tisztelettel megőrizzük!
Nyugodjatok békében!
Végső búcsút március 30-án 16 órakor veszünk a járványügyi előírások megtartásával.”


Forrás: Bátonyterenyei Lokálpatrióták Társasága

 

 

 

Friss bejegyzések

Archívum

2021
2020
2019
2018
2017
2016
2015

Kategóriák

Szerzők

Feliratkozások

RSS / Atom