HU | EN | DE

Benda Judit: A csendes háttér. Nők munkalehetőségei a középkori Budán

Benda Judit: A csendes háttér. Nők munkalehetőségei a középkori Budán

 

Tanulmányunkban megkíséreljük röviden összefoglalni, hogy a fennmaradt írásos források milyen képet rajzolnak elénk a középkori asszonyok munkában eltöltött éveiről. A 13. század hetvenes éveitől a 16. század közepéig talált adatokkal dolgoztunk. A középkori Magyar Királyság városaiban egyszerűbb viszonyok jellemezték a női munka világát. Dominált a hagyományos háziasszonyi szerepkör, mindamellett egyre gyakrabban megjelentek a „férfihelyettesítő” munkaalkalmak. A nők középmagas termetűek voltak, ami átlagosan 160 cm körüli magasságra tehető. Amelyik leánygyermek megélte a 10 éves kort, az nagy eséllyel már életben is maradt 40–60 éves koráig. A megözvegyült nők igyekeztek minél hamarabb újra férjhez menni, hogy az átmeneti létbizonytalanságból kikerüljenek. A főhercegnői és a régensi udvar 15-20 nőből állt, akiknek a „vezetője” az udvarmesternő volt, őt követték az udvarhölgyek és a kamaráshölgyek, majd a rangsor végén a mosónők, a szolgáló asszonyok és lányok álltak. A női szerzetesrendekben a fogadalmat tett nővérek mellett éltek laikus testvérek és szolgálók, akik a rendház háztartásában dolgoztak. A korai időkben még maguk a felszentelt nővérek is mindenféle munkát elvégeztek, még az „alantasabbnak” számítóbbakat is. A városi polgárság körében a férj elhalálozása után, annak összes ingó javait és „fekvő jószágait”, vagyis ingatlan vagyonát az özvegy és a gyerekek örökölték. Az özvegy ezután az örökölt házzal vagy házrésszel szabadon gazdálkodhatott, amíg újból férjhez nem ment. A céhszabályzatokban rögzítették, hogy az özvegynek a céhtagok közül kellett új férjet választania, vagy a legényének kellett őt feleségül vennie. A kereskedők özvegyei – a kézművesekhez hasonlóan – ideiglenesen átvehették elhunyt férjük üzleteinek bonyolítását. A legjobban ismert női munkalehetőség Budán, a piacon árusító kofáké volt. Számukat, nemzetiségüket, letelepedési helyüket és az áruk felsorolását szigorú szabályokban rögzítették. Árujuk után nevezték el őket: gyümölcsös, főzelékes, sajtos, tyúkárus, vadhúsárus, zöldséges és sókofáknak. A kerítőnők, a prostituáltak és a boszorkányok vélhető jelenlétéről csak a Budai Jogkönyv egyes cikkelyeiből szerzünk tudomást.

 

Megjelent: Korall (16. évf.) 2015. 60. szám