HU | EN | DE

Dobszay Tamás: Széchenyi István az országgyűlési részvétele. Diétai itinerárium

Széchenyi számára vagyona, főnemesi rangja széles, az udvarig, sőt Angliáig nyúló kapcsolatrendszere számos cselekvési teret nyitott modernizációs kezdeményezései megvalósítására. Született törvényhozóként, a főrendi tábla tagjaként az országgyűlés adta politikai lehetőségeket sem hagyta kihasználatlanul, hanem – rangtársai többségétől eltérően – mindannyiszor szorgalmasan látogatta az üléseket, amikor egyéb teendői máshová nem szólították el. A tanulmány elsősorban a gróf saját naplójára támaszkodva 1825-től 1848-ig ciklusról–ciklusra vizsgálja részvételét, elsősorban ottléte és másutt tartózkodása időtartamát, illetve távolmaradásának okát, indokait, céljait meghatározva. Széchenyi csak az 1830-as és 1832–1836-os országgyűlésről maradt el hosszabb időszakokra, főként fontos, közérdekű közlekedésfejlesztési (gőzhajózás, folyamszabályozás, hídépítés előkészítése) és más társadalomszervezési (civil), illetve kulturális feladatai miatt. Jelenlétekor annál aktívabban folyt bele közpolitikai küzdelmekbe, szakpolitikai vitákba, több kezdeményezéssel és javaslattal járult hozzá a rendi diéta korszerűsödéséhez. Politikai státusa a hagyományos rendi dualizmus kereteiben nehezen értelmezhető, kifejezetten törekedett az olykor az abszolutizmus felé hajló uralkodó és rendi ellenzék hagyományos szembenállásának meghaladására. S bár a tömegek részvételét a francia forradalom tapasztalatai nyomán, és saját elitista liberális felfogásához igazodva elutasította, de a fejlődés irányát felismerve hajlandó volt a modern parlamentáris politizálás feltételrendszerébe belehelyezkedni.