HU | EN | DE

Farkas Gyöngyi: Irén szerint a világ. Egy szatmári parasztasszony történetei

Farkas Gyöngyi: Irén szerint a világ. Egy szatmári parasztasszony történetei

A tanulmány azt vizsgálja, hogy Irén, egy szatmári (ÉK-Magyarország) parasztasszony 83 évesen milyen történeteket konstruál a múltról (a harmincas–negyvenes évek, a Rákosi-, a Kádár-korszak falusi világáról), illetve e történetekben hogyan mutatja be saját szerepét a múlt alakításában. A történetmesélés jelenéből (a rendszerváltás utáni évekből) nosztalgiával szemlélt régmúlt aranykorként, a jelen pedig pusztuló világként jelenik meg narratívájában. A múltból a jelenbe tartó folyamatot legélesebben kettéosztó cezúra a község 1960-as kollektivizálása, az elbeszélő azonban mégsem a téesz-időket, hanem a jelenkort tartja a hanyatlás utolsó stádiumának. Önmagát nem a hanyatló világ passzív szemlélőjeként, hanem aktív szereplőként mutatja be, aki nem hagyja, hogy tőle független erők irányítsák a sorsát. Önképének lényeges eleme a lázadó-igazságtevő attitűd. Ennek sajátos megjelenési formái az ún. igazságtevő történetek, amelyek Irén történetmesélésének legérdekesebb produktumai. Elsősorban a beszolgáltatási rendszer, a kollektivizálás, illetve a téesz-világ első éveinek felidézésénél érezte szükségességét az utólagos, narratív igazságtételnek, annak, hogy legalább a történetmondás idején és a történetek szintjén vegyen elégtételt a múltban elszenvedett sérelmekért. A begyűjtésről szóló történeteiben például a hangsúly nem a parasztgazdaságokat kiszipolyozó elvonási gyakorlat bemutatásán van, hanem az ezzel eredményesen szembeszegülő egyén áll a középpontban, aki a begyűjtést végzők ügyes kijátszásával védelmezi családját, gazdaságát.

 

Megjelent: Korall (16. évf.) 2015. 60. szám