HU | EN | DE

Gerhard Péter: A fővárosi képviselőjelöltek a dualizmus korai időszakában

A tanulmány a Pest-Budán, illetve Budapesten a dualizmus korai periódusában, az 1865-ös és az 1887-es választások között elindult országgyűlési képviselőjelöltek társadalmi hátterét, illetve a helyi és/vagy az országos politikai elitbe való beágyazottságát elemzi. A vizsgált országgyűlési képviselőket és jelölteket a tanulmány két csoportba sorolja: az országos politikai elitből érkezettekre, illetve azokra, akik a helyi (városrészi, fővárosi) közélet szereplői voltak, más szóval, azt keresi, futottak-e be az adott választókerülettől függetlenül országos politikai karriert, vagy inkább a helyi beágyazottság volt jellemző rájuk. A dualizmus korai időszakának fővárosi képviselőválasztásai a választásokon elindult jelöltek vizsgálata alapján alapvetően két időszakra tagolhatóak. 1865-ben és 1869-ben még jellemzőbb az országos, a „nagypolitika” elvárásai szerinti jelöltállítás, tehát a kiegyezést támogató és az azt elutasító erők egyértelműen elhatárolható fellépése. A rendszer stabilizálódásával azonban egyre inkább más szempontok is előtérbe kerültek. Mind többször léptek fel olyan jelöltek, akik alkalmasak voltak különös érdekek, elsősorban a városrészek vagy egyes foglalkozási-gazdasági érdekcsoportok részérdekeinek artikulálására. Állandó maradt azonban bizonyos műveltségi-képzettségi szint, a magyar nemzeti érdekekhez való hűség deklarálása (akár az 1848-as szerepvállalással, akár a korban magyar nemzeti céloknak tekintett „eszmékkel” való nyílt azonosulással) és a hozzá kapcsolódó megfelelő szintű magyar nyelvtudás. Ezen túl előny volt, ha vagy a vármegyei nemességből, azaz közvetve az országos politikából, vagy a helyi ismertséget okozó budai/pesti polgárságból származott valaki: e két feltétel valamelyike szinte minden esetben előfeltétele maradt a választásokon való sikeres szereplésnek. A legnagyobb esélye a győzelemre azonban azoknak a kormánypárti képviselőjelölteknek volt, akik tagjai voltak mind az országos, mind a fővárosi politikai elitnek, de mindemellett erős városrészi érdekérvényesítő képességekkel is rendelkeztek.