HU | EN | DE

Hörcher Ferenc: „Soft power” a reformkorban? A Széchenyiek tudománypolitikai céljai

Megjelent: Korall (16. évf.) 2015. 62. szám, 5–28. p.

A tanulmány Széchényi Ferenc és Széchenyi István grófok törekvéseinek új interpretációját nyújtja, akik fontos lépésekkel járultak hozzá a kulturális intézményrendszer nemzeti szintű kiépítéséhez. Míg a magyar historiográfiában tevékenységüket általában a nemzetépítés szélesebb körű vállalkozásának keretében értelmezik, ez az írás egy korábbi hagyományhoz, a felvilágosodáséhoz köti, amely szerint az arisztokraták abban lehetnek közösségük szolgálatára, hogy kulturális tevékenységek szponzorálásával és kulturális intézmények alapításával emelik annak kulturális színvonalát Mindkét grófot európai példák inspirálták, kozmopolita nézőpontjuknak és dominánsan anglofil orientációjuknak köszönhetően. Utazásaik során megismerkedtek a legjobb európai gyakorlatokkal és ez sarkallta őket arra, hogy a kulturális szférában is kiválóságra törekedjenek. Noha ez a tevékenységük nem választható el az I. Ferenc magyar király (1792–1835) uralma alatti autokratikus politikai irányváltástól, amely kizárta a Habsburg lépésekkel szembeni közvetlen ellenzékiség lehetőségét, a grófok legfontosabb tevékenysége hazájuk kulturális felélesztését szolgálta és nem képezte részét annak a függetlenségi irányba érdeklődő nacionalista iránynak, amelyet az 1840-es években Kossuth Lajos ellenzéki köre képviselt. A tanulmány az alapítói szándékot rekonstruálja a nemzeti könyvtár és a nemzeti múzeum esetében (1802) – amely ikerintézmények születése az apa, Széchényi Ferenc legnagyobb eredményeként ismerhető el –, illetve a Magyar Tudományos Akadémiáéban, amelyet a fiú, Széchenyi István indított útjára 1825-ben. Legfőbb tézise, hogy a két projektet apa és fiú folyamatos erőfeszítései eredményeinek kell tekintenünk, amelynek célja az ország civilizálódásának elősegítése volt. Noha valóban első fázisát képezik annak, amelyet később reformkornak neveznek, a tanulmány amellett érvel, hogy az intézményalapítási program egyszerre volt a grófok részéről a klasszikus antik-keresztény értékek tudatos visszaigazolása, magasan szárnyaló felvilágosult elképzeléseik demonstrációja és realisztikus politikai nézeteik bizonyítéka, amely a kultúra támogatásán keresztül próbált az udvar és az ország érdekei között közvetíteni, mielőtt az 1840-es években az autokrata uralkodó és a nacionalista ellenzék közötti összeütközés az 1848-as forradalomhoz és szabadságharchoz vezetett volna.