HU | EN | DE

Lafferton Emese: A „magyar arc” vita: Faji gondolkodás a magyar néprajzban és az antropológiában a századfordulón

Megjelent: Korall (16. évf.) 2015. 62. szám, 116–149. p.

A tanulmány annak a „magyar arc vitának” a rekonstrukciója, amely néprajztudósok, antropológusok és közszereplők között dúlt az 1890 és 1903 közötti hosszú évtizedben, amely az 1896-os millenniumi kiállítás előkészítésével kezdődött és az 1900-as párizsi világkiállítás utóhangjaival zárult (amelyet különböző nemzetközi tudományos kongresszusok kísértek). Ezen események nagy nemzeti jelentőséggel bírtak és egyedülálló lehetőséget teremtettek a tudósok és politikusok számára ahhoz, hogy hozzájáruljanak a nemzet öndefiniciójának és –reprezentációjának kialakításához. A „magyar arc vita” ugyancsak fontos epizódja annak a diszciplínákon átívelő kísérlet-sorozatnak, amely a faj és etnicitás meghatározására, illetve a multietnikus nemzeti létre való reflektálásra törekedett. A dualista időszak etnográfia- és antropológiatörténetének fontos aspektusait tárgyalva a tanulmány a szaktudományok politikai szereplehetőségeit vizsgálja a nemzetépítés terén, és feltárja, a faji gondolkodás milyen típusának kialakulását tették lehetővé. A korabeli Európa etnikai szempontból legsokoldalúbb országának tipikus társadalmi-politikai körülményei által befolyásolva a magyar néprajz és antropológia szakmai irányai jelentőségen eltértek a historiográfia által a brit, francia és német kontextusokban leírt modellekétől. A 19. század utolsó évtizedeiben Magyarországon kimutatható pluralista, elsősorban kultúrára építő és erősen integratív etnográfiai tradícióban az első világháború előtt nem tapasztalható érdemi elmozdulás egy biológiai, hierarchikus és faji alapú gondolkodás felé.