HU | EN | DE

Mester Béla: A magyar filozófiatörténet elbeszélésének megformálása az egyetemes filozófiatörténet és a kulturális nemzetépítés kontextusában – Almási Balogh Pál vállalkozása

Megjelent: Korall (16. évf.) 2015. 62. szám, 54–74. p.

A Magyar Tudós Társaságnak, mint a magyar szellemi életben új típusú nyilvánosságot megteremteni kívánó ellenintézménynek egyik első törekvése volt, hogy megalkossa az egyes diszciplínák magyar műnyelvét, és számba vegye az adott területen a magyar szellemi életben addig elért eredményeket. A filozófia e törekvések között előkelő helyet foglalt el, és meglehetősen korai eredményekkel dicsekedhet. A matematikusoké után másodikként megjelenő akadémiai Philosophiai Műszótár (1834) után a következő évben szintén az akadémia kezdeményezésére és támogatásával megjelenik a magyar filozófiai hagyomány első, szakmailag is komolyan vehető történeti összefoglalása Almási Balogh Pál tollából. Almási Balogh feladata az irodalmi anyag összegyűjtésén túl két alapvető kérdés megválaszolásaként írható le. Az első probléma a magyar filozófiai élet múltjáról összeszedett anyag viszonyítása az egyetemes filozófiatörténet-írásban megfogalmazott nagy elbeszéléshez. A másik kérdés ugyanezen anyag beillesztése az éppen megalkotandó nemzeti kultúrának a rendszerébe, ottani funkciójának és méltó helyének a megtalálása. Almási Balogh korában a filozófiatörténet-írás, mint önálló diszciplína, még viszonylag újnak számít. A tanrendek már általában tartalmaznak filozófiatörténeti kurzusokat, ám még mindig az első professzionális filozófiatörténész nemzedék kézikönyvei a legelterjedtebbek, elsősorban Jakob Bruckeré, akire Almási Balogh is nagymértékben támaszkodik. Fontos Almási Balogh kapcsolata a magyar Kant-vita (1792–1822) antikantiánus protagonistájával, Rozgonyi Józseffel is; hiszen Rozgonyi brit, ezen belül kifejezetten skót orientációjú filozófia-felfogása nem magától értetődő ebben az időben és ezen a tájon, és ezt a szemléletet tükröző filozófiatörténeti kurzusa az egykori pataki diák, Almási Balogh lejegyzésében maradt ránk, alkalmat adva a későbbi nyomtatott változattal való tanulságos egybevetésre. Tanulmányom egyik célja annak a kimutatása, hogy a kor széles körben elterjedt kézikönyvének, illetve a szerző egykori pataki professzorának a filozófia egyetemes történetére vonatkozó sémáit hogyan alkalmazza Almási Balogh a magyar anyagra. A szerző másik, rejtettebb feladata a magyar filozófia történetének pozicionálása a magyar nemzeti kultúra formálódó rendszerében. Ehhez az egyes filozófusokat, szövegeket összefüggésbe kell hoznia a magyar történelem kiemelt korszakaival, fordulópontjaival, és ennek révén a magyar filozófiai hagyományt önállóan előadható, a hasonló részelbeszélésekkel – irodalomtörténet, művészettörténet, jogtörténet stb. – párhuzamba állítható nemzeti keretű történetként kell megformálnia oly módon, hogy közben ne veszítse el kapcsolatát az európai filozófia történetének meghatározó trendjeivel. Ennek részletekbe menő megmutatása tanulmányom második célja. Egyaránt mutatja mindkét cél megvalósítását Almási Balogh munkájának legjellegzetesebb historiográfusi fogása: az a mód, ahogyan a barbárok filozófiájának Bruckernál elsősorban vallási okokból megőrzött toposzát a szkíta bölcsekről fennmaradt görög történetekre támaszkodva, és a cinikusok kunná minősítése révén felhasználja arra, hogy a magyar bölcselet eredetét egyenesen magának a filozófiának a kezdetéig vezesse vissza. Érdekes adalék, hogy a szerzőt kéziratának egyes szöveghelyein számos korrekcióra kérték föl az akadémia által megbízott bírálói, amelyeknek ő készséggel és köszönettel eleget tett a nyomdába adás előtt, viszont a magyar filozófia őstörténetét tárgyazó résszel, úgy látszik, senkinek sem volt gondja. Tanulmányom harmadik célja hipotézist alkotni arra vonatkozóan, hogy mi a funkciója ennek a jelek szerint konszenzusos elgondolásnak filozófiai őstörténetünkről a filozófiatörténet nemzeti szintű elbeszélésének megalkotásában.