HU | EN | DE

Papp Gábor György: „Vezessük be minél előbb nemzeti hagyományainkat a modern világba”. A nemzeti építészet fogalmának változásai az építészeti szakirodalomban Magyarországon

Megjelent: Korall (16. évf.) 2015. 62. szám, 167–189. p.

A tanulmányban azt kívánom láthatóvá tenni, hogyan változott a nemzeti építészet szerepe, helye és ennek megfelelően a róla való beszéd intenzitása a 19. század középső harmadának végétől a 20. század első évtizedének végéig tartó időszakban. Az építészet sajátos helyet foglalt el a nemzeti jellegről való beszédben. Technikai háttere és konstruktív látásmódja kapcsán a műszaki tudományok felől számíthatott figyelemre. Ugyanakkor esztétikai megközelítései okán – valamint azért, mert egy-egy építészeti alkotás sokszor különböző művészeti ágak együttműködésének a terepe volt – kérdésfelvetései a képzőművészetek más művelői számára is relevánsak voltak A vizsgált korszak elején a nemzeti művészet és építészet megteremtése szorosan összefüggött a nemzeti identitás és szuverenitás fogalmaival. Ekkor született meg az a sokáig ható nézet, hogy (mivel hazánk múltjához konkrét történeti építészeti stílus nem köthető) különböző források invenciózus felhasználásával meg kell konstruálni a nemzetre jellemző építészetet. A század utolsó negyedében az építészek releváns és kurrens szakmai kérdésként tekintettek a nemzeti építészet problémájára. Megpróbálták a nemzeti fogalmának az építészet egészét érintő komplex leiratát adni. A nemzeti jelleg megalkotásának folyamatában az önképalkotásnak, önreflexiónak igen nagy szerepe volt. Később, amikor az identitás-alkotás már nem volt nemzeti ügy többé, a történeti stílusokat építészeti feladatokhoz, funkciókhoz választották és nem szimbolikus üzenetek megjelenítőiként tekintettek rájuk. A konkrét emlékek formáinak kölcsönzése a századvég építészetében egyes esetekben invenció deficithez vezetett. A mintákhoz való ragaszkodás mögött bizonyos mértékű elbizonytalanodást lehet sejteni. Erre mutatnak (Európában zajló hasonló irányú törekvésekkel összhangban) az európai építészet történeti tradícióitól ellépő formakereső törekvések.