HU | EN | DE

Evangélikus Országos Levéltár

Az első magyarországi evangélikus hitvallások 16. század közepén a felvidéki német városokban keletkeztek. A különálló egyházszervezet létrejötte azonban évtizedeket vett igénybe, mert az nemcsak a katolikusoktól, hanem a többi protestáns irányzattól való elhatárolódást is jelentette. Thurzó György nádor kezdeményezésére az 1601-es zsolnai és az 1614-es szepesváraljai zsinat hozta létre a felvidéki evangélikus egyházszervezetet, a szuperintendenciákat. A protestáns egyházszervezetet a II. Carolina Resolutio (1734) szabályozta, amely négy-négy egyházkerület létét ismerte el a két protestáns felekezet részére. Az ekkor létrejött négy evangélikus egyházkerület elnevezésében 1952-ig fennmaradt: a Bányai (középső Felvidék, Duna-Tisza köze, Tiszántúl déli része, Dél-Magyarország), a Dunántúli, Dunáninneni (nyugati Felvidék), Tiszai (keleti Felvidék). 1758-ban megjelent a négy egyházkerület összefogásának igényeként az egyetemes (országos) felügyelő intézménye is. II. József császár 1781-es türelmi rendelete után megindulhatott a rendezett egyházi élet. Az 1791-es pesti zsinat egyházjogi téren is újjászervezte az egyházat. Az 1949/1849 évi vesztes szabadságharc után az abszolutizmus állami felügyelet alá helyezte az evangélikus egyházszervezetet, a szuperintendensek helyett államilag jóváhagyott adminisztrátorok vezették a kerületeket. A dualizmus évtizedeiben lépésről-lépésre előrejutott a protestáns egyházak egyenjogúsítása: a szuperintendensek immár püspökként részt vehettek a felsőház ülésein. Az 1891/1894-es zsinat új egyházi alkotmányt hozott, de a szlovákok ellensúlyozására átalakította a kerülethatárokat. A Trianon utáni építkező munkát Kapi Béla dunántúli és Raffay Sándor bányakerületi püspök neve fémjelezte. 1923-tól az Üllői út 24. szám alatti egyetemes székházban létrejött az egyetemes felügyelői iroda. Az 1934–1937-es zsinat megújította egyházi törvénykönyvet, melynek következtében a kerületek központjai állandósultak: Bányakerület: Budapest, Dunántúl: Győr, Tiszai: Nyíregyháza, Dunáninnen: Balassagyarmat.

Az evangélikus egyház országos gyűlése 1812-ben határozott egy központi levéltár létesítéséről Pesten (korábban a pozsonyi evangélikus főiskola levéltára őrizte a legfelső egyházi testület levéltári anyagát). A levéltár kezdetben a Deák téri evangélikus iskolában, majd 1908-tól az Üllői út 24. szám alatti országos egyházi épületben nyert elhelyezést. Feladata kettős volt: egyrészt az országos gyűlés iratainak átvétele-őrzése, másrészt pedig az evangélikus egyház történeti forrásainak gyűjtése (eredetiben és másolatokban). Az első levéltáros, az intézmény szervezője Schedius Lajos (1768–1847) egyetemi professzor volt, neve pedig: „Magyarhoni Evangélikus Egyetemes Egyház Levéltára”.

1952-ben, a magyarországi evangélikus egyház területi újraszervezésekor a levéltár begyűjtötte a korábbi egyházkerületek és egyházmegyék (esperességek) jelentős mennyiségű iratanyagát. Valójában ekkor vált a legfelsőbb egyházi szervezet levéltára központi levéltárrá. 1947–1969 között Mályusz Elemér történész-professzor volt az intézmény vezetője, őt 1970–1974 között Sólyom Jenő követte.

 

További információk:

Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24.

Tel.: (1)317-1826, (1)486-1291, (20) 991-0064

Fax: (1)317-1826, (1)486-1291

E-mail: eol@utheran.hu

Honlap: http://eol.lutheran.hu