HU | EN | DE

Pápai Református Gyűjtemények, Levéltár

A dunántúli reformátusok önálló egyházkerülete 1595-től kezdte meg külön életét Bejthe István püspöksége alatt az egykor győri és veszprémi katolikus püspökségek területén. Nyolc egyházmegyéje (kőszegi, vépi, körmendi, németújvári, vízlendvai, pápai, veszprémi, kiskomáromi) közül a két utóbbiból kiszakadt külsősomogyi 1629-től a dunamelléki kerülethez csatlakozott, viszont a 18. század elején a belsősomogyi egyházmegyével gyarapodott. 1710-ben püspökét, Hodosi Sámuel veszprémi lelkészt Volkra Ottó János veszprémi katolikus püspök elűzte, így a kerületnek 1736-ig nem volt püspöke. Akkor, a Carolina Resolutio értelmében egybeolvadt a somorjai (felsődunamelléki) kerülettel, és annak püspöke, Kocsi Major István az egyesült, továbbra is „dunántúlinak” nevezett egyházkerületben folytatta szolgálatát. Ennek eleinte szintén nyolc egyházmegyéje volt (pápai, veszprémi, belsősomogyi, tatai, mezőföldi, komáromi, barsi, drégelypalánki), amelyhez 1808-ban kilencedikként az őrségi járult. A trianoni békeszerződés következtében az egyházkerület északi része Csehszlovákiához került, és hamarosan önálló egyházkerületté alakult. Az egyházkerület mai határait 1952-ben határozták meg. Azóta Magyarország dunántúli része tartozik hozzá, Baranya, Tolna, Pest és Fejér megye nyugati részének kivételével.

A levéltár a Dunántúli Egyházkerület 1765. évi adászteveli közgyűlésének rendelkezésére jött létre, amely szerint „egy téka csináltassék, melynek a tractusok számok szerint legyenek fiókjai, melyekben a tractusok levelei, mint valami archivumban conserváltassanak”. E levéltári tékának azonban nem volt állandó helye, hanem mindig az aktuális püspök lakóhelyén (Adásztevel, Kocs, Losonc, Dad) tartották.

1821-ben Tóth Ferenc főjegyző az egyházkerületi levéltárnak adta a birtokában lévő gazdag iratgyűjteményt, és példáját mások is követték. Miután Tóth Ferencet 1827-ben püspökké választották, a levéltárat Dadról saját székhelyére, Pápára szállíttatta, és katalógust készíttetett róla. A másfél évtizedig elhúzódó munkát 1842-ben Mórocza Dániel táblabíró fejezte be. Tóth Ferenc 1844. évi halála után azonban a levéltár ismét útra kelt az újabb püspökök lakhelyére, Kocsra, majd Révkomáromba, és ismét külön kezelték a püspöki és főjegyzői iratokat. Utóbbiakat Széki Béla főjegyző 1871. évi halála után a pápai református kollégium könyvtárában helyezték el, ahol Rózsa István professzor rendezte őket. 1874-ben véglegesen ide szállították a püspöki iratokat is.

Az összegyűjtött anyagot Szekeres Mihály lelkész rendezte, és a Főiskola épületéből az Ókollégium egyik régi könyvtárszobájába szállította. Ettől kezdve az egyházkerületnek folyamatosan volt kinevezett levéltárosa, akik többnyire egyben kollégiumi professzorok voltak. Az első világháború alatt, 1914-től 1918-ig a levéltárat ideiglenesen a Főiskola épületébe költöztették, de eközben az iratok összekeveredtek, és csak 1924-ben rakta őket rendbe Pongrácz József levéltáros. 1927-ben a pápai egyházmegye, majd 1929-ben a tatai egyházmegye anyaga is a kerületi levéltárba került.

1935-ben Antal Géza püspök saját költségén önálló levéltári épületet emeltetett a Főiskola udvarán (Séllyei István utca). A második világháború azonban ismét hatalmas pusztulást okozott. Az anyag újrarendezését az 1950-es évektől Trócsányi Dezső és Kövy Zsolt végezte el. A kommunista diktatúra alatt a pápai református iskolákkal együtt a levéltári épületet is államosították, ezért 1951/1952-ben a levéltárat a Jókai utca 16. szám alatti egyházkerületi épületbe, majd 1969-ben a Csáky László (akkor Teleki Blanka) utca 17. szám alá költöztették. 1958-ban az egyház „Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei” néven egységes szervezetbe vonta össze a pápai könyvtárat és a levéltárat, valamint (1972-től) a múzeumot.

 

További információk:

Cím: 8500 Pápa, Csáky László u. 17.

Tel.: (89)324-240, (89)310-192

Fax: (89)324-240

E-mail: ref.lib@papacollege.hu

Honlap: http://www.papacollege.hu/?link=archive