HU | EN | DE

Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei

A Tiszától északra élő felső-magyarországi reformátusok egyházmegyéi (borsodi, abaúji, zempléni, ungvári) már a 16. században unióban állottak egymással, sőt az 1660-as évekig a zempléni szlovák evangélikus egyházakkal is. Az egyházmegyék esperesei jóformán püspöki jogokat gyakoroltak, és gyakran éltek is a superintendens címmel. Ezért a tiszáninneniek sokáig nem választottak maguknak valódi püspököt (superintendens). Ezt csupán 1735-ben, az előző évi bodrogkeresztúri országos konvent fölhívására és III. Károly király szintén azévi rendeletére (II. Carolina Resolutio) tették meg. A négy egyházmegyéből 1799-ben hetet szerveztek (abaúji, tornai, gömöri, felsőborsodi, alsóborsodi, alsózempléni, ung-felsőzempléni), majd 1850-ben az utóbbit is kettéválasztották. A trianoni békét követően ezek az egyházközségek alig kétharmada maradt Magyarországon öt egyházmegyében (abaúji, gömör-tornai, felsőborsodi, alsóborsodi, alsózempléni), míg a többi Csehszlovákiának jutott. A kommunista diktatúra alatt, 1952-ben az egyházkerületben négy egyházmegyét szerveztek (abaúji, borsodi, zempléni, hevesi), majd 1953-ban az utóbbit a Dunamelléki, az első hármat pedig a Tiszántúli Egyházkerülethez csatolták, amely így a „Tiszavidéki” nevet vette föl. 1957-ban azonban visszaállt a Tiszáninneni Egyházkerület négy egyházmegyéjével. (A hevesit 1962-tól egervölgyinek nevezik).

A Tiszáninneni Egyházkerület levéltári anyaga sokáig vándorolt a mindenkori püspökök székhelyei között, de a 18. század nagy részében már Miskolcon volt. Az addig összegyűlt iratok rendezését 1813 és 1823 között Horkay Péter végezte el, és attól kezdve a rend megtartását a levéltár felügyelője, a „secularis notarius” biztosította, míg 1890-ben a levéltárat Miskolcról Sárospatakra szállították, és ott egyesítették a kollégium levéltárával. Az egyesített egyházkerületi és kollégiumi levéltárat Zsoldos Benő gimnáziumi tanár rendezte, aki több mint 22 évnyi munkával a bekötetlen iratokat (85349 darab) szigorú időrendbe rakta, majd szekrény, fiók és sorszám-jelzettel látta el őket. A gyűjteményhez részletes, darabszintű katalógust (alapcímtárat), valamint több tízezer cédulát számláló mutatót is készített.

A 20. században mind a Kollégium, mind az Egyházkerület intézményeinek megfelelő korú anyaga folyamatosan a levéltárban nyert elhelyezést, továbbá oda kerültek az egyházmegyék, egyes gyülekezetek, és a miskolci református fiúgimnázium töredékes levéltárai is. A kötött anyag darabjai tárgyuknak megfelelően hozzásorolódtak a korábbiakhoz. A kötetlen anyagot már nem a Zsoldos-módszerrel dolgozták fel, hanem nagyjából eredeti irattári rendjükben maradtak. 1908/1909-ben letétként az egyházkerületi levéltárban helyezték el Sárospatak mezőváros és közbirtokosság (1567–1910, 31,80 fm) levéltárát, majd később néhány más helyi egyesület iratait, és személyi hagyatékokat is. Összesen mintegy 25 olyan kisebb-nagyobb családi levéltár került be az állományba, amely családok valamilyen kapcsolatban álltak a kollégiummal.

1958-ban a levéltár is része lett az egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek. Egyre szakszerűbben és nagyobb arányokban folyt a begyűjtés (főként az önállóságukat elvesztő gyülekezetekből), az iratrendezés és a segédetek készítése. E munkák gyümölcse a rendszerváltást követő években érett be, amikor a Tudományos Gyűjtemények más részlegeihez hasonlóan a levéltárban is „felpezsdült” az élet, és többszörösére nőtt a kutatási esetek száma. 1999-től restaurátorműhely is működik a Kollégium falai között, amely a levéltárban elvégzendő iratvédelmi munkálatokat is ellátja.

 

További információk:

Cím: 3950 Sárospatak, Rákóczi út 1.

Tel.: 47-311-057, levéltár: 47-314-738

Fax:47-311-057

E-mail: patakarchiv@mailbox.hu

Honlap: www.patakarchiv.hu