2021. április 2-án, 88 éves korában elhunyt Kecskeméti Károly (Charles Kecskemeti) Franciaországban élő magyar levéltáros-történész.
Kecskeméti Károly Budapesten született 1933. augusztus 19-én. Apja, Kecskeméti György tanár, később a Pester Lloyd újságírója; 1944 áprilisában elhurcolták és júliusban Auschwitzban megölték. Anyja Keller Ágota volt. Apai nagyapja, Kecskeméti Ármin Makón volt rabbi, illetve a szegedi egyetemen oktatott magántanárként, több könyvet írt a zsidó irodalomról és történelemről; feleségével együtt ő is 1944-ben halt meg koncentrációs táborban. Anyai nagyanyja szintén egy rabbi, a szegedi Lőw Lipót leszármazottja (unokája) volt, egyik testvére volt Lőw Immánuel; az anyai nagyapa az Államépítészeti Hivatal mérnöke volt. Nővére Ferge Zsuzsa szociológus akadémikus.
A második világháborút követően másfél évet töltött Franciaországban, majd hazatérve az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait 1951-ben a Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte meg, majd egy év után átiratkozott az ELTE Történettudományi Karára. 1956-ban szerzett történész-levéltárosi diplomát, Tök község 18–19. századi lakosságáról írott szakdolgozatának témavezetője Szabad György volt; e munka elkészítésével egyidejűleg, mint levéltáros, rendezte a községi iratanyagot is a Pest Megyei Levéltárban.
1955-ben kezdett levéltárosként dolgozni, gyakorlóévét a Soproni Állami Levéltárban és a Magyar Országos Levéltárban töltötte. 1956 júniusában a Budapesti 2. sz. Állami Levéltárban (a későbbi Pest Megyei Levéltárban) helyezkedett el segédlevéltárosként, de a forradalom után, novemberben emigrált.
1957 januárjában már Párizsban kapott ideiglenes szerződéses állást a France d’Outre-Mer minisztérium levéltárában, miután pedig elvégezte a nemzetközi levéltári szaktanfolyamot, 1957 júliustól a francia Nemzeti Levéltár (Archives nationales) szerződéses levéltárosa lett az intézmény nemzetközi levéltári tanfolyammal foglalkozó osztályán.
1980-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett a Sorbonne-on, francia állami doktori disszertációjának témája az 1790-1848 közötti magyar liberalizmus volt. (Le libéralisme hongrois, 1790-1848. Étude sur la pensée politique de la gauche nobiliaire hongroise dans les dernières décennies de l’ancien régime. Disszertáció vezető: Albert Soboul)
1986-tól a Nemzetközi Levéltári Tanács (International Council on Archives – ICA) szerződéses munkatársa lett, 1998 végén ment nyugdíjba. Nyugdíjazása alkalmából tanulmánykötetet adtak ki a tiszteletére Belgiumban, Miscellanea in honorem Caroli Kecskeméti címmel, Frank Daelemans és André Vanrie szerkesztésében.
Franciaországban történő elhelyezkedését követően az első években a Nemzetközi Levéltári Tanács „Archivum” c. folyóiratának szerkesztését végezte és a nemzetközi levéltári bibliográfia összeállításával foglalkozott. 1962-tõl 1998 végéig a levéltári tanács titkárságát vezette, közben 1964-től bekapcsolódott a „harmadik világ” levéltárügyeinek fejlesztésébe is. E minőségében 1970 decemberétől egy évet Dakarban töltött az UNESCO szakértőjeként, ahol a levéltáros képzést kellett megszerveznie a szenegáli főváros egyetemén. Nyugdíjazásáig az ICA megbízásából éveken keresztül végezte a Komintern-levéltár informatizálási tervének adminisztrálását, több levéltári tanfolyamon tanított és az Európa Tanács is megbízott különböző szakmai feladatokkal. Az 1990-es években több országban (Brazília, Kenya, Jemen, Burkina Faso, Benin, Kongói Köztársaság, Portugália) vett részt levéltár-fejlesztési programokban.
Történészként 1958-tól öt éven keresztül segítette a brüsszeli Nagy Imre Intézet munkáját, ez időszak alatt két, az intézet által kiadott forráskötet megjelentetésében is részt vett. Foglalkozott a magyar liberalizmus és parlamentarizmus történetének kutatásával, de kutatta a magyar zsidóság történetét is II. József uralkodásától 1918-ig.
Tagja volt a Paris-IV Egyetem keretében működő Centre d’Histoire de l’Europe Centrale-nak.
2009-ben Palládium díjat kapott.
Főbb művei:
La formation professionelle des archivistes. Liste des écoles et des cours de formation professionelle d’archivistes; Unesco, Bruxelles, 1966
La Hongrie et le réformisme libéral. Problèmes politiques et sociaux, 1790-1848; Il Centro di Ricerca, Roma, 1989 (Fonti e studi di storia moderna e contemporanea)
Sovereignty disputed claims professional culture. Essays on archival policies; Bibliothèque royale de Belgique, Brussels, 2000
Notes, rapports et témoignages français sur la Hongrie, 1717-1809; Institut Hongrois–OSZK, Paris–Bp., 2006 (Documenta Hungarorum in Gallia)
Magyar liberalizmus, 1790–1848 ; Argumentum–Bibó István Szellemi Műhely, Budapest, 2008 (Eszmetörténeti könyvtár)
Le libéralisme hongrois, 1790–1848; Champion, Paris, 2010 (Bibliothèque d’études de l’Europe centrale)
Nyugodjék békében!
80. születésnapjára kiadott tanulmánykötettel emlékezünk rá:
Homályzónák – felvilágosodás és liberalizmus (Tanulmányok Kecskeméti Károly 80. születésnapjára)
