Balogh Béla, Románia Nemzeti Levéltára Máramaros Megyei Igazgatóságának ny. főlevéltáros a magyar levéltárosoknak és kutatóknak, a magyar levéltárügynek nyújtott több évtizedes színvonalas és önzetlen munkájáért és támogatásáért 2022. augusztus 19-én a Magyar Levéltárosok Egyesülete ajánlásával a Kulturális és Innovációs Minisztérium részéről a legmagasabb, csak levéltárosoknak adományozható elismerésben, Pauler Gyula-díjban részesült.
BALOGH BÉLA
főlevéltáros szakmai életrajza
Balogh Béla főlevéltáros-történész Nagybánya és vidéke közművelődési életének ismert és elismert képviselője. Nem szervezői és intézményvezetői tevékenységével vált közismertté, hanem alkotó munkájával. Évtizeden át tartó kutató-levéltáros munkájával nemcsak feltárta múltunk számos ismeretlen vagy elfeledett mozzanatát, hanem közkinccsé is tette azokat.
A Szatmár megyei Nagytarnán született 1936. február 16-án. Édesapja Balogh József (Halmi, Szatmár megye, 1903, édesanyja Mária (Ökörmező, Máramaros, ma Kárpátalja). Elemi iskoláit a szülőfalujában kezdte, majd 1945-től, miután a család – egy másik, ma ugyancsak határ-menti faluba – Halmiba költözött, az ottani iskolában folytatta. A középiskolát a Szatmárnémeti Magyar Tanítóképzőben végezte 1949–1953 között. Tanulmányait a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem történelem szakán folytatta, ahol 1957-ben történelemtanári diplomát szerzett. Volt kollégái visszaemlékezése szerint az ’56-os forradalom idején kifejtett őszinte véleménynyilvánításai miatti megtorlás elmaradását csak a véletlennek köszönhette.
Házastársa Balogh Gabriella (sz. Bocskor, 1942). Egyetlen gyermekük, Levente 1981-ben született. Fiuk a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Fizika szakán végzett, ezt követően évekig a Los Alamos Nemzeti Laboratóriumban (Egyesült Államok) dolgozott, ma Kanadában él.
Balogh Béla az egyetem elvégzése után levéltáros lett. 1957–1969 között az Állami Levéltár lugosi fiókját vezette. Az 1968-as romániai közigazgatási reform bevezetése után felszámolt munkahelyéről Nagybányára került és a Máramaros Megyei Állami Levéltár főmunkatársa lett. Levéltárosként nem maradt egyszerű munkafeladatokat végző, a történetírás forrásait kezelő tisztviselő, hanem azok kutatójává is vált, tudományos és közművelődési célokra használva az iratok nyújtotta információkat. Miután 1975-ben Kolozsváron egy több hónapos intenzív latin nyelv és paleográfia kurzust végzett tudományos érdeklődése a jelen és újkori időszakról a kora újkor felé terelődött.
Kutatási területét az 1989 előtti közlési lehetőségek szűkre szabták. Ezért a gazdaságtörténet mellett az oktatás- és a művelődéstörténet vált szakterületévé. Tudományos tevékenységének kezdetei visszanyúlnak a lugosi évekhez, amikor a temesvári Szabad Szóban kezdett cikkeket közölni. Munkásságának kibontakozása az 1970-es évekhez kötődik, írásai pedig a Bányavidéki Fáklya (1990-től a Bányavidéki Új Szó), a Szatmári Hírlap (ma Friss Újság) hasábjain, rendszerint megemlékezésekkor láttak napvilágot.
Terjedelmesebb tanulmányait a Korunk, a Művelődés, a szatmári és nagybányai múzeumok, utóbbi levéltárának évkönyvei, a Revista Arhivelor, az Erdélyi Múzeum, a Levéltári Szemle és egyéb kiadványok közölték. Különösen kiemelendők az önállóan vagy társszerzői minőségben kiadott munkái, amilyen az Évek és iskolák (a nagybányai iskolák története), A máramarosi református líceum története és diáksága 1682–1850, Bányászat és pénzverés a Gutin alatt, A nagybányai boszorkányperek, az 1848/49-es forradalom és szabadságharcra vonatkozó forráskötet és a két nyelven megjelent Halmi község monográfiája.
Balogh Béla egy szerény ember, közösségünk napszámosa, ugyanakkor alapos elméleti ismeretekkel és nagy tapasztalattal rendelkező levéltári szakember, aki a közjó szolgálatába állította tudását és egész munkásságát. Egyike volt annak a mindössze három nagybányai levéltárosnak, akik egy életen át szolgálták a levéltárügyet és úgy vonultak nyugdíjba, hogy rendezetlen, a nagyközönség számára nem kutatható iratanyagot gyakorlatilag nem örökítettek utódaikra. Nem rettent vissza a kihívásoktól, nem rázta le a hozzá fordulókat „nem tudom” és „nem érdekel” kifogásokkal, hanem híven szolgálta a kutatókat levéltárosként nyújtott segítséggel, az erdélyi magyar és az anyaországi közösséget általában történelmi és közművelődési írásaival és előadásaival. A rendszerváltozás utáni szabadabb légkörben magyar levéltári szakfolyóiratokban igyekezett felhívni a figyelmet a trianoni határokon kívül rekedt, elveszettnek hitt levéltári forrásokra. Kiváló kapcsolatot ápol az MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárával, előadóként gyakran vett részt rendezvényeiken és tanulmányokat közölt a megyei levéltár évkönyvében. Mai napig aktív tagja a nagybányai magyar közösségnek és kulturális életnek, a Teleki Magyar Ház rendezvényeinek rendszeres előadója. A munkássága céljául kitűzött múltunk feltárása és közkinccsé tétele elérte célját. Írásaiból és tudományos vagy művelődési rendezvényeken elhangzott előadásaiból bőven meríthettünk és meríthetünk mindannyian.
Balogh Béla válogatott munkássága
Önálló kötetek
A máramarosszigeti református líceum diáksága 1682–1851. Debrecen, 2000.
Nagybányai boszorkányperek. Budapest, 2003.
1848–1849 Nagybányán. Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz. Nagybánya, 2014.
Halmi község monográfiája. Szatmárnémeti, 2017.
Társszerzőként
Îndrumător în Arhivele Statului Judeţul Maramureş. (A Máramaros megyei Állami Levéltár útmutatója). Öá: Căpâlnean Vasile, Balogh Béla, Oszóczki Kálmán, Sabău Ioan, Schrek László. Bukarest, 1974.
Balogh Béla–Dávid Lajos–Metz József–Vánk Sándor: Ëvek és iskolák. A nagybányai középoktatás 450 éve. Nagybánya, 1997.
Balogh Béla–Oszóczki Kálmán: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt. Nagybánya és környékének bányászata, ércfeldolgozása és pénzverése 1700 előtt. Miskolc–Rudabánya, 2001.
Tanulmányok
Emlékezés egy régi nagybányai iskolára. In: Korunk, 11. Kolozsvár, 1970.
A szatmári filmjátszás kezdetei. In: Művelődéstörténeti tanulmányok 9, Bukarest, 1972.
Adalékok a szatmári munkásművelődés történetéhez. In: Művelődéstörténeti tanulmányok 3. Bukarest, 1974.
A bányászati oktatás kezdete. In: Művelődéstörténeti tanulmányok 8. Bukarest, 1978.
A nagybányai ötvöscéh a 15–18 században. In: Művelődéstörténeti tanulmányok. Bukarest, 1979.
Evoluţia sigiliilor folosite de autorităţile administrative din Comitatul Maramureş, sec. X–XVIII. (Máramaros vármegye közigazgatási szerveinek pecsétjei a XV–XVIII. században). In: Revista Arhivelor, 1982.
500 éve halt meg Mátyás Király. Nagybánya és a Hunyadiak. In: Erdélyi féniks 1. Nagybánya, 1990.
Adatok a nagybányai ötvöscéh történetéhez. In: Erdélyi féniks 2, 3. Nagybánya, 1990.
Nagybányai képírók. In: Erdélyi féniks 6. Nagybánya, 1991.
A máramarossszigeti óvodai oktatás kezdet. In: Erdélyi féniks 6. Nagybánya, 1991.
Utasítás a máramarosi sókamara-ispán részére 1607-ből. In: Technikatörténeti Szemle XX. Budapest, 1993.
Schöherr Gyula történész élete és munkássága. In: Erdélyi Múzeum-Egyesület LVI. 3–4. Kolozsvár, 1994.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei családi és irodalomtörténeti okmányok a Nagybányai állami levéltárban. In: Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv. X. Nyíregyháza, 1994.
Lugos várossá válása. In: Korunk 2. Kolozsvár, 1994.
Dobolci falutörvények. In: Satu Mare. Studii şi comunicări, XIII, Muzeul Judeţean Satu Mare, 1996.
A Máramarosszigeti Református Líceum egykori könyvtára. In: Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1996.
Arhiva Comitatului Maramureş până în anul 1849. (Máramaros vármegye levéltára 1849-ben). In: Revista Arhivelor Cluj, 1-2/1998.
Az Orczy család levéltárának nagybányai töredéke. In: Levéltári szemle XLVIII. 3/1998.
Társadalmi és nemzetiségi mozgalmak Szatmár és Máramaros megyékben, valamint Kővár vidékén 1848-ban. In: Forradalom és szabadságharc a Felső-Tiszavidéken. Nyíregyháza, 1998.
Székely diákok a Máramarosszigeti Református Líceumban. In: Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1999.
Nagybánya gazdasági és katonai szerepe a II Rákóczi Ferenc vezette felkelés első harmadában. In: Rákóczi urunk…hadaival itten vagyunk. Debrecen– Nyíregyháza, 2000.
Adatok a máramarosszigeti magyar műkedvelő színjátszás történetéhez 1821–1847. In: Máramarosi hírnök. Millenniumi album. Máramarossziget, 2000.
Máramaros megyei levéltárügyének alakulása 1918-ig. In: Emlékkönyv Kiss András születésének nyolcvanadik évfordulójára. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2003.
Nagybánya és Mátyás király. In: Korunk XIX. 7. sz. Kolozsvár, 2008.
A Máramarosszigeti Református Liceum története. In Revista Arhivei Maramureşene 3. Baia Mare, 2010.