A 47. Csongrád–Csanád Vármegyei Levéltári Napok 2024 október folyamán Hódmezővásárhely, Szeged és Csongrád városokban zajlottak. A hódmezővásárhelyi Levéltári Napon a szervezők felköszöntötték a vásárhelyi archívum korábbi igazgatóját, Kruzslicz István Gábort. A Levéltári Napok következő állomása Szeged volt, ahol a rendezvény prezentációit a várost nyolcvan évvel ezelőtt ért légitámadások eseménytörténetére fűzték fel a felszólalók. A délelőtt folyamán a témához kapcsolódó előadásokat hallgathattak meg a résztvevők, majd délután a szegedi történész-levéltárosának, Oláh András Pál könyvének bemutatója következett. A vármegyei Levéltári Napok Csongrád városában értek véget. A nap első felében a szervezők konferenciát hirdettek meg, amelynek előadásai az „iskola és a levéltár kapcsolata”, illetve „a levéltár lehetséges szerepe a közoktatásban” témafelvetésekhez kapcsolódtak. A Levéltári Napok záróakkordjaként emléktáblát avattak Dudás Lajos (1927–2004) neves helytörténész tiszteletére az MNL CSCSVL Csongrádi Fióklevéltár falán.
A Csongrád–Csanád Vármegyei Levéltári Napok 2024 október elején Hódmezővásárhelyen vették kezdetüket. A rendezvénysorozat változatos témákban kínált programokat a szakmabeliek, illetve az érdeklődők számára. Az idei Levéltári Napok főbb témái között szerepelt a 80. évforduló, amely egyaránt utalt egy tevékeny életútra, lásd alább Kruzslicz István Gábor munkássága. Kruzslicz István egykori intézményvezető mellett a kollégák egy másik, az MNL CSCSVL Csongrádi Fióklevéltárral hajdan szorosan együttműködő helytörténész, Dudás Lajos (1927–2004) személye előtt is lerótták a tiszteletüket. Kettejük munkássága rövid összefoglalók formájában kaptak helyet a jelen beszámolóban. E két személy munkabírása, szervező készsége és sokoldalúsága ugyanis mindenkor jó példával szolgálnak a szélesebb értelemben vett levéltári szakmán belül, az ország bármely területén dolgozó kollégák számára.
Mindezek mellett tragikus történelmi évfordulók felelevenítésére szintén sor került, többek között a magyarországi zsidóság nyolcvan évvel ezelőtt bekövetkezett deportálására. Utóbbi évforduló kapcsán egy csongrádi középiskola, egy helyi civil szervezet, illetve az MNL CSCSVL Csongrádi Fióklevéltár egy érdekes vállalkozásba fogtak bele. Az összefogás során a diákok, a tanárok és a szakemberek arra törekedtek, hogy a nagyközönség számára egyrészt nevesítsék a helyi áldozatokat, másrészt a korabeli fényképek alapján arcot adjanak nekik, harmadrészt megkíséreljék életútjukat és családi kapcsolataikat rekonstruálni egészen haláluk feltételezett időpontjáig. Utóbbi együttműködés eredményei és tanulságai pedig átvezetnek a levéltár-pedagógia metodikájához, amelynek intézményen belüli és kívüli megvalósítását két előadás is taglalta a Levéltári Napok keretein belül. Kőfalviné Ónodi Mária az MNL BKVL Kiskunfélegyházi Fióklevéltár, míg Mautner Zoltán Budapest Főváros Levéltárának képviseletében osztotta meg a tapasztalatait. A prezentációk során az előadók empirikus módon kívántak olyan kérdésekre választ adni, mint például hogyan lehet a különböző életkorú személyek figyelmét felhívni a levéltárra és a benne folytatott munkára? Milyen ismeretterjesztő foglalkozások révén lehetséges megismertetni egy szélesebb közönséget a levéltári munkával? Milyen formában lehet tehát „láthatóvá” tenni a levéltárakat a laikusok számára?
A magyarországi holokauszt csongrádi fejezetén kívül szintén helyett kaptak az előadások között az 1944–1945-ös évek hadieseményei, amelyek érintették a légi hadviselés, illetve a kötöttpályás közlekedés résztémáit, továbbá a háború utáni újrakezdéssel vagy a magyarországi hadirégészettel kapcsolatos topikokat. A szegedi Levéltári Napon az utóbbi témák kutatásainak történészi, illetve levéltári eredményeit szemléltették az előadások.
A hódmezővásárhelyi Levéltári Napot Biernacki Karol, a Csongrád–Csanád Vármegyei Levéltár igazgatója nyitotta meg: köszöntötte a jelenlévőket, méltatta Kruzslicz István korábbi intézményvezetőnek az MNL CSCSVL Hódmezővásárhelyi Fióklevéltár érdekében kifejtett munkásságát, majd átadta részére az Oltvai Ferenc-díjat.
A hódmezővásárhelyi Levéltári Napon a felszólalók szintén köszöntötték Kruzslicz Istvánt, aki 2024. szeptember 12-én töltötte be 80. életévét. Kruzslicz István két évtizedes igazgatói tevékenysége alatt a levéltár mint épület első ízben önállósult a városháza épülettömbjétől. Az új, Bajcsy-Zsilinszky utcai épületegyüttes viszont csakhamar valódi szellemi műhellyé vált, mivel a kiállítások mellett számos értékes helytörténeti kiadvány megjelenését biztosította. Az új levéltári épület emellett megfelelő kereteket kínált a levéltári kutatásokhoz, amelyek a 1990-es évek elejétől kezdve jelentős mértékben megszaporodtak.
Blazovich László történész-levéltáros professzor beszédében felidézte, hogy Hódmezővásárhelyre kerülése után hamar barátokká váltak Kruzslicz Istvánnal, 1980-ban pedig egyszerre kerültek át a Csongrád Megyei Levéltárba, Szegedre, amikor Blazovich Lászlót igazgatóvá, Kruzslicz Istvánt pedig levéltárossá nevezték ki. A közös munkakapcsolat során számos projektet vezényeltek le egészen 2006-ig, Kruzslicz István nyugdíjba vonulásáig.
Kovács István, a Hódmezővásárhelyi SZC Eötvös József Technikum nyugalmazott tanára arról beszélt, hogy a Kruzslicz Istvánnal folytatott helytörténészi munkája 1979-ben vette kezdetét, amikor közösen összeállították Gazdapusztai Gyula (1931–1968) régész személyi bibliográfiáját. Szigeti János 1984-ben, az új várostörténeti monográfia megjelenése idején került alkotói kapcsolatba Kruzslicz Istvánnal és Kovács Istvánnal. Hármójuk munkálkodásának során először a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár 100 éve című könyvet állították össze, majd 1991-től a polgármesteri jelentéseket szerkesztették együtt, 1993-ban pedig a Hódmezővásárhely története második kötetét. A helytörténeti sorozatok közül szintén ők hárman gondozták a Vásárhelyi Téka tizenhét kötetét, valamint a Szeremlei Társaság évkönyveinek első nyolc kiadását.
Varsányi Attila, a Csongrád–Csanád Vármegyei Levéltár igazgatóhelyettese hangsúlyozta, hogy a helytörténeti kiadványok színvonala hozzájárult ahhoz, hogy a levéltár a város egyik legfontosabb kulturális alkotóműhelyévé vált. A megjelent kötetek közül Varsányi Attila a Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város történeti almanachja 1873–1950 című, 2003-ban megjelent könyvet hozta fel példaértékű munkaként, amelyet hódmezővásárhelyi levéltárosok írtak, és a kiadványban közreadták nemcsak a tárgyalt időszak vezető tisztségviselőinek, hanem az 1849 és 1873 között működő polgármesterek és képviselőházi tagok életrajzi adatait. Kruzslicz István 1991 és 2004 között a Szeremlei Társaság titkári tisztét is ellátta, emellett tagtársaival közösen szervezte az egyesület programjait, kapcsolatokat alakított ki az országban működő, hasonló profilú társaságokkal, valamint 1996-tól az évkönyveket szerkesztette, többnyire Kovács Istvánnal és Szigeti Jánossal.
A Levéltári Napokat a vármegyeközpontban tartott rendezvény folytatta, méghozzá a Csongrád–Csanád Vármegyei Kormányhivatal dísztermében, amely remélhetőleg a jövőbeni együttműködés nyitányaként is szolgált a két intézmény között. A szegedi Levéltári Nap tematikáját a települést nyolcvan évvel ezelőtt ért légitámadások eseményei képezték. Az egésznapos program két részre tagolódott: délelőtt konferencia, délután könyvbemutató színesítették a rendezvényt, ugyanis az MNL CSCSVL Központi Levéltárának szegedi munkatársa, Oláh András Pál: A célpont a mai napra: Szeged című könyvében tárta fel Szeged város nyolcvan évvel ezelőtti megpróbáltatásait.
A konferencián további neves szegedi és budapesti kutatók osztották meg tudásukat és szolgáltak adalékokkal a II. világháború helyi történetéhez. Kiss Gábor Ferenc, az SZTE JGYPK Alkalmazott Társadalomismereti és Kisebbségpolitikai Intézet Regionális Történeti és Honismereti Szakcsoport vezetője a Magyar Királyi 13. Honvéd Légvédelmi Gépágyús Üteg 1942–1943. évi harcairól készített prezentációt. A továbbiakban Magó Károly zászlós, a Magyar Roncskutató Egyesület tagja egy magyar gyártmányú Messerschmitt Bf 109 (Me–109) (D) repülőgép balatoni kiemelésének részleteit ismertette a szegedi hallgatóság előtt. Péterfy Gergely Pál, a MÁV Szolgáltató Központ levéltári szakértője pedig a vasúti közlekedés újra indulását vázolta a II. világháborús front átvonulása után a Magyar Államvasutak Szegedi Üzletvezetőségének területén 1944 és 1945 között.
A Levéltári Napokat berekesztő eseményekre Csongrád városában került sor. A nap első felében az MNL CSCSVL Csongrádi Fióklevéltár Élmények forrása: levéltárpedagógia címmel konferenciát hirdetett meg a helyi Művelődési Központban. A konferencia kezdetén Cseri Gábor, Csongrád város tanácsnoka köszöntötte a résztvevőket egy rövid, gondolatindító beszéddel. Cseri Gábor kiemelte, hogy a családfakutatás szimbolikusan és gyakorlatilag a családi körben veszi kezdetét. A családon belüli beszélgetések, egy-egy jobban sikerült portré-fénykép vagy írásos dokumentum, például esküvői meghívó alapján veszi kezdetét a hajdan élt családtagokkal összefüggő emlékek felidézése. Cseri Gábor emellett hangsúlyozta, hogy ilyen családi alkalmak során történik meg a családtörténetek átörökítése a fiatalabb generációk számára. A családi emlékezeten kívül a levéltári tényadatok és az élménypedagógia pedig együttesen képesek közvetíteni az elmúlt korok embereinek üzeneteit az újabb nemzedékek felé, amely közlések erkölcsi-morális értékeket szintúgy magukban hordozhatnak.
Cseri Gábor beszédét követően Varsányi Attila vette át a szót és a szakmai ülés vezetőjeként vázolta a hallgatóság előtt a levéltár és a levéltár-pedagógia közös céljait. Varsányi Attila arra mutatott rá, hogy a levéltár a kulturális-intézményi „triumvirátus” (könyvtár, múzeum) legkevésbé ismert tagjának számít a laikusok felé, ezért rendkívül fontos, hogy a levéltár a történeti múlt maradandó értékű forrásait magában foglaló közintézményként képes legyen nyitni a szélesebb közönség számára. A levéltár-pedagógia éppen ezért a szakemberek és a közösség között igyekszik újabb és újabb hidakat verni, emellett további célként fogalmazta meg a szomszédos vármegyék levéltári dolgozóival történő mind szorosabb együttműködést.
Varsányi Attila felvezetője után Kőfalviné Ónodi Mária az MNL BKVL Kiskunfélegyházi Fióklevéltárának főlevéltárosa arra összpontosított előadásában, hogy az akadályoztató tényezők ellenére hogyan lehet színvonalas és értékes levéltár-pedagógiai foglalkozásokat tartani, példának okáért az általános iskolai tanmenetbe belekapcsolódva, a levéltár-pedagógia és az egyes tantárgyak közötti koncentráció révén. Az előadó emellett beszámolt olyan tematikus honismereti táborok megrendezéséről, amelyeket társintézményekkel bonyolítottak le. A helyismereti vetélkedők révén pedig sikerült kiszervezni a levéltár épületéből a levéltár-pedagógiai foglalkozásokat egyrészt az otthon kitöltendő feladatlapok, másrészt a városbejárás során. Előadásának végén Ónodi Mária arra is felhívta a figyelmet, hogy az élethossziglan tartó tanulás ideájának köszönhetően a nyugdíjasoknak szánt foglalkozások mellett aktív életkorú közfoglalkoztatottak számára egyaránt nyújthat hasznos tudást, például állampolgári ismereteket az adott levéltár.
A következő előadást Mikó Valér, a Szegedi SZC Tóth János Mórahalmi Szakképző Iskola és Szilágyi Mihály Kollégium tanára tartotta. Mikó Valér arra törekedett, hogy tömören, mégis lényeglátó módon foglalja össze a levéltári ismeretekkel kapcsolatos problémákat. Az egyik legfontosabb kérdés e tárgyban, hogy az átlagemberek mennyi tudással rendelkeznek a levéltárakkal mint funkcionális közintézményekkel kapcsolatban? Mindemellett a szervezőknek tudatosítaniuk kell magukban egy levéltárpedagógiai foglalkozás megtartása előtt, hogy utóbbi egyben didaktikai kihívást hordoz magában, amely hatással van mind a szervezőre, mind pedig a leendő hallgatóságra. Ennek okán lehetőleg a közönség feltételezhető készségei és igényei mentén kell kidolgozni a rendezvény forgatókönyvét. Mikó Valér kiemelte a levéltár hivatásválasztó szerepét, amelyet pályaorientációs napokon vagy az általános iskola utolsó félévében lehet prezentálni a célközönségnek, ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a levéltárnak a közoktatási intézményeket megcélzó projektjei kapcsán ajánlott a tematika és a korosztály pontos körülhatárolása.
Mautner Zoltánnak, Budapest Főváros Levéltár főlevéltárosának előadásából kiderült, hogy a levéltár állandó jelleggel tart ismeretterjesztő programokat, illetve városismereti rendezvényeket. Az intézményben megvalósított levéltár-pedagógiai foglalkozások pedig a frontális helyett előnyben részesítik az interaktív csoportmunkát, továbbá az oktatáson kívül a konkrét tapasztalatok kicserélését. Az előadó kitért arra, hogy a személyes kapcsolatokat a közoktatási intézmények elérhetőségeinek gyűjtése, az értesítések rendszeres kiküldése, illetve a tanároknak szóló foglalkozások meghirdetése által erősítik. Az előadó azzal zárta prezentációját, hogy a felsorolt eredmények ellenére szükséges az ún. „nyitott levéltár” már meglevő lehetőségeinek további kiszélesítése.
A konferencia utolsó fellépőjeként Széll Gábor, a Csongrádi Batsányi János Gimnázium és Kollégiumkutatótanáraként a levéltár-pedagógia és a középiskolás diákok kapcsolatát szemléltette. A 2024-es évben az iskola és az MNL CSCSVL Csongrádi Fióklevéltár közös kutatási projektet végzett, amelynek témája a magyarországi holokauszt 80. évfordulója volt. A közös munka célkitűzései között szerepeltek a csongrádi áldozatok felkutatása, azonosításuk, illetőleg a tolerancia és a kulturális másság fogalmainak tudatosítása a résztvevő diákokban. Végeredményben két intézmény és egy civil szervezet fogott össze a vállalkozás megvalósítása érdekében: a fent említett középiskola, a helyi levéltár, illetve az Oppidum Csongrád Alapítvány.Az együttműködés eredményei közé tartoznak a diákok részéről az önreflexivitás, az érzelmi azonosulás, főleg a hasonló életkorú áldozatok kapcsán, illetőleg a diktatórikus politikai rendszerek természetének mélyebb megismerése és annak lehetősége, hogy a résztvevő diákok az események szakértőiként adhatják át ismereteiket kortársaiknak. Megjegyzendő, hogy a sikeres projektzárás egy ünnepélyes könyvbemutatóban öltött formát 2024. október 21-én, amelynek keretében bemutatásra került a Csongrádi holokauszt áldozatok emlékére című könyv.
A Levéltári Napok utolsó felvonásaként emléktáblát avattak Dudás Lajos (1927–2004) helytörténész tiszteletére az MNL CSCSVL Csongrádi Fióklevéltár falán. Dudás Lajos szakmáját tekintve „tanári diplomával rendelkező néptanító” volt, ahogyan önmagát titulálni szerette. A fiatal tanító, akinek a várostörténet iránti érdeklődését Tari László (1901–1981) amatőr régész keltette fel, az 1960-as évektől kezdve foglalkozott Csongrád múltjának kutatásával és technikatörténettel. Dudás Lajos helytörténeti cikkei, tanulmányai a helyi és az országos kiadványokban egyaránt megjelentek, ugyanis tisztában volt azzal a ténnyel, hogy „ami ma még esemény, az holnap történelemmé válik”. Dudás Lajos az írás mellett több ezer helytörténeti jelentőségű fényképfelvételen örökítette meg szülővárosa épületeit, továbbá a város eseményeit, miközben a csongrádi levéltárnak több mint harminc éven át volt kutatója. Az 1980-as évek közepétől folyamatosan gyarapította a helyi gyűjteményeket, példának okáért a városi múzeumot technikatörténeti jelentőségű tárgyaival. Halálát követően a levéltár őrizetébe kerültek a várostörténet többirányú feldolgozása során keletkezett kiadatlan kéziratai, jegyzetei, feltárócédulái, helytörténeti gyűjtései, fénykép- és képeslapgyűjteménye.
A 2024-es Csongrád–Csanád Vármegyei Levéltári Napokról összességében megállapítható, hogy érdekfeszítő programokat kínált a résztvevők számára. Kruzslicz István és Dudás Lajos életműveinek méltatásai túlmutatnak a kollegiális főhajtáson, ugyanis a sokrétű gyűjtői, feldolgozói, publikálási, szervezői feladatok ellátása legalább három stabil pilléren nyugodnak: személyes elhivatottság, szakmai elmélyültség és támogató intézményi háttér. A Levéltári Napok emiatt az intézményi és személyes viszonyulások fórumaként is szolgált. Kruzslicz István mint levéltári intézményvezető és Dudás Lajos mint pedagógus működései egyaránt szemléltetik, hogyan tud az intézményi munkacsoportban tényleges pozíciót betöltő vagy azon kívüli személy a levéltár számára értékes munkát végezni.
A levéltár-pedagógiával kapcsolatos előadások közül szintén érdemes egymással szembe állítani Kőfalviné Ónodi Mária és Mautner Zoltán prezentációt. Az előbbi ugyanis azt szemléltette, hogy a kedvezőtlen körülmények dacára hogyan lehet olyan didaktikai kihívásoknak eleget tenni, mint például a motiváció felkeltése, a frontális helyett pedig a csoportmunka elősegítése, illetve rendezvények szervezése kooperációban más helyi oktatási intézményekkel. Az utóbbi előadás révén viszont egy mintaszerű közművelődési intézmény működésébe nyerhetett bepillantást a hallgatóság, ahol adottak a feltételek a különféle rendezvények lefolytatásához, a megfelelő szakszolgálatról pedig jelenleg három levéltár-pedagógus gondoskodik, azonban Mautner a pozitívumok fontosnak tartotta kiemelni az állandó fejlődés és alkalmazkodás képességét a levéltári intézmény működésében. A beszámolóban említett két kiadvány, illetőleg az azokban felsorakoztatott levéltári adatok szintén kétfajta munkamódszert jelenítenek meg: eltérő életkorú és különféle intézmények között létrejövő kutatásokat. Utóbbi esetében kiemelendő, hogy a csongrádi holokausztkutatás során a résztvevő középiskolás diákok egy részét az aktív terepmunkába is sikerült bevonni a városi izraelita temető síremlékeiről gyűjtött adatok során.
Az idei rendezvények összefoglalóan az alábbi főbb motívumokban ragadhatóak meg: megemlékezés, feltáró munka, ismeretterjesztés, szakmai tapasztalatcsere, szélesebb rétegek megszólítása, publikáció.
A szerző, Ormos Bálint az MNL CSCSVL Szentesi Fióklevéltárának segédlevéltárosa. Elérhetősége: ormos.balint@mnl.gov.hu
