A város 3 legkorábbi elődtelepülését Alsógallát, Felsőgallát és Bánhidát a 13. században említik legkorábban az oklevelek. Az 1896-os bányanyitás hívta életre Tatabányát, ami 1902-ben kisközségi címet kapott majd 1923-ban nagyközségi rangra emelték. Az 1930-as években felmerült a települések egyesítésének gondolata, amely végül 1947-ben valósult meg. Ezt követően a város jelentős fejlődésen ment keresztül, hamarosan megyeszékhellyé is vált.
Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára a város legfiatalabb közgyűjteménye. A megye döntéshozói már az 1970-es években foglalkozni kezdtek egy fióklevéltár létesítésének gondolatával, de ezen elképzelés gyakorlati megvalósítására csak a rendszerváltást követően nyílott lehetőség. A település önkormányzata 1992-ben látta elérkezettnek az időt, hogy megalapítsa az esztergomi székhellyel működő Komárom-Esztergom Megyei Levéltár Tatabányai Fióklevéltárát. A megyeszékhely vezetői már ekkor javasolták, hogy az új intézmény rövid időn belül kerüljön városi kezelésbe. A döntő változást az 1995-ös esztendő hozta, amikor is Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára önállóvá vált.
Mivel az 1990-es évek gazdasági és társadalmi változásai következtében folyamatosan megszűnő illetve átalakuló városi intézmények iratanyagának elhelyezése az addig a Polgármesteri Hivatalban helyet kapó közgyűjtemény raktáraiban már nem volt lehetséges, ezért sürgősen meg kellett oldani az egyre növekvő levéltári anyag elhelyezését. Amikor az önkormányzat 1995-ben úgy döntött, hogy a régi tatabányai városházát (ma: Felsőgallai Szolgáltatóház) felújítja, akkor ezzel egyidejűleg arra is alkalom kínálkozott, hogy az intézmény újabb raktárhelyiségekhez, valamint az iratanyag feldolgozásához szükséges korszerű munkaszobákhoz és kutatóteremhez jusson. A városi levéltár 1996-tól ebben az új környezetben, egyre bővülő iratanyaggal, szakkönyvtárral és időszaki kiállításokkal várja a helytörténet iránt érdeklődő tatabányai polgárokat.
Legkorábbi iratainkat a 18. századi elődközségekre vonatkozó leveleink képezik. Az iratanyag gerincét a tanácsi iratok alkotják (ezek közül is kiemelkedik a tervtár gyűjteményes állaga, amely a város épületeinek tervanyagát foglalja magában). Jelentős a bányászattal kapcsolatos iratanyag, a fotógyűjtemény és az intézményi gyűjtőmunka eredményeképp folyamatosan bővül a személyi fondok gyűjteménye is (az intézmény iratairól lásd részleteiben az on-line is elérhető fondjegyzéket). Intézményünk rendelkezik egy országosan egyedülálló digitális családfakutató programmal, továbbá a levéltár rendszeresen szervez helyi vonatkozású időszaki kiállításokat, konferenciákat is.
A levéltárról bővebben itt olvashatnak.
