Az Offbeat Budapest Sipos Andrással, a Budapest Főváros Levéltára osztályvezetőjével és neves várostörténésszel készített interjút. A beszélgetés apropója a „Budapest 75” című kiállítás, amely Nagy-Budapest 1950. évi- létrejöttének alkalmából készült, de az interjú jóval tágabb témakört jár be: a városfejlődés történetét, a levéltár szerepét, valamint Budapest múltbeli és mai kihívásait vizsgálja.
András az interjúban beszélt arról, hogyan alakult át a levéltár a „titkos”, zárt intézményből nyitott kulturális központtá, amely ma már nemcsak kutatókat, hanem civileket is fogad.
A levéltári anyag digitalizációja kapcsán hangsúlyozta, hogy az nem pusztán technikai feladat, hanem tudományos előkészítést igénylő folyamat. Jelenleg a levéltári anyag 5–6%-a érhető el digitálisan, ez nagyjából lefedi a leggyakrabban kutatott iratanyagokat. Kiemelte Ybl Miklós irodájának terveit, amelyek teljességükben elérhetők az interneten. Medgyaszay István építész hagyatéka is remélhetőleg rövid időn belül elérhető lesz.
A beszélgetés második része a városfejlődés nagy korszakait tárgyalja. Sipos részletesen elemzi Budapest és Bécs viszonyát a dualizmus idején. Bár Budapest a 19. század végére modern nagyvárossá vált, sosem tudott teljesen egyenrangú lenni a császárvárossal, hiszen Ferenc József és udvara mindig Bécsben maradt. Ennek ellenére a magyar főváros tudatosan építette önképét: a királyi vár bővítése, a Parlament felépítése és az Andrássy út kialakítása mind a reprezentációt szolgálta, azt a vágyat, hogy Budapest méltó legyen a birodalmi ranghoz.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT), amelyet Andrássy Gyula miniszterelnökként kezdeményezett 1870-ben, kulcsszerepet játszott a város modernizálásában. Általa épült a mai Andrássy út, a Nagykörút és a Duna-parti rakpartok. Bár a kormány döntő befolyással bírt a Tanácsban, a századfordulóra a város vezetése önállóbbá vált, s egyre inkább saját fejlesztéseit irányította.
A 20. század eleji Budapest polgármesterei közül Sipos kiemeli Bárczy Istvánt, akinek reformjai korszakos jelentőségűek voltak. Bárczy városvezetése alatt számos iskola, bérház és közintézmény épült. A két világháború közötti időszakot Sipos kiegyensúlyozott fejlődés idejeként értékeli, amikor Budapest kulturális és gazdasági tekintetben is regionális központ maradt.
A második világháború után azonban a városfejlődés más irányt vett. Az 1950-es Nagy-Budapest létrehozása – amikor a környező településeket egyesítették a fővárossal – alapvetően átalakította a városszerkezetet. A kommunista korszakban az erőltetett iparosítás és a központi irányítás mellett is születtek értékes városépítészeti eredmények, de a túlzott lakótelep-építés és a közlekedési hálózat hiányosságai hosszú távú problémákat okoztak.
András az interjúban hangsúlyozta, hogy Budapest ma is rendkívül sokrétű város. A fővárosi önkormányzat és a kerületek közötti feladatmegosztás gyakran okoz feszültséget és párhuzamosságokat. Emellett a lakhatási válság, a zöldterületek védelme és a közösségi közlekedés fejlesztése a 21. század legégetőbb kihívásai közé tartoznak.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg.
Fotó: offbeatbudapest.com
Toma Katalin – Ternovácz Bálint