A levéltárszakmai szervezetek cselekvési tervvel fordultak Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterhez, e terv lényegi pontjait foglaljuk össze az alábbiakban.
Hitelesség – identitás – átláthatóság
Cselekvési terv a magyar levéltári rendszer megújítására
*
Levéltárszakmai szervezetek közös állásfoglalása a levéltárak helyzetéről és jövőjéről
A szolgáltató levéltár a 21. században
A levéltárak a magyar állam demokratikus működésének, a jogbiztonságnak, az állampolgári jogérvényesítésnek, a tudományos kutatásnak és a nemzeti emlékezet megőrzésének alapintézményei. . Működésük biztosítja a közhatalom ellenőrizhetőségét, az állami működés dokumentáltságát, az állampolgári jogok bizonyíthatóságát és a történeti emlékezet hiteles fennmaradását. A levéltárak szerepe az elmúlt évtizedekben az egész világon felértékelődött, amikor számos ellenőrizhetetlen, nem hiteles információ kering, a levéltár megbízható, hiteles adatokat időkorlát nélkül őrző intézményként az átláthatóság és ellenőrizhetőség szimbólumává vált.
A levéltárak a nemzeti kulturális vagyon és a nemzeti adatvagyon felelős, hiteles, kompetens és elkötelezett őrzői és gondozói. A nemzeti kulturális vagyon részét képezik mindazon történeti, szellemi és dokumentációs értékek, amelyek a magyar állam, társadalom és közösségek múltját, működését és emlékezetét hitelesen tanúsítják. A nemzeti adatvagyon az állam és a társadalom működése során keletkező, hosszú távon is értéket képviselő adatok, dokumentumok és nyilvántartások összessége, amely nélkülözhetetlen az állami működés folytonosságához, az állampolgári jogok érvényesítéséhez, a közérdekű adatok megismerhetőségéhez és a nemzeti történeti emlékezet fennmaradásához. Ezeknek a sajátos és pótolhatatlan nemzeti kincseknek hosszú távú hozzáférhetővé tételére és szakmai felügyeletére kizárólag a levéltári rendszer rendelkezik megfelelő törvényi felhatalmazással, intézményi kontinuitással és szakmai kompetenciával. A levéltárak ezért hosszú távon garantálják a maradandó értékű köziratok, valamint a történeti jelentőségű magániratok fennmaradását, hitelességét és hozzáférhetőségét. A levéltáraknak a digitális közigazgatásban a hiteles elektronikus adat- és iratmegőrzés, valamint a visszakereshetőség biztosításával kulcsszerepet kell vállalniuk a transzparens és ügyfélközpontú állami működés támogatásában.
A levéltárak feladata nem merül ki a maradandó értékű iratok őrzésében. A közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének ellenőrzésén, a maradandó értékű köziratok átvételén, feldolgozásán és kutathatóvá tételén keresztül közvetlenül hozzájárulnak az állam átlátható, ellenőrizhető és jogszerű működéséhez. E szerepet a levéltári törvény is világosan rögzíti, amikor alapvető célként jelöli meg a köziratok szakszerű kezelését, a maradandó értékű iratok fennmaradását, valamint a közérdekű adatok megismerésének és a tudományos kutatás szabadságának biztosítását. E feladatokat a magyarországi közlevéltárak (Magyar Nemzeti Levéltár és vármegyei tagintézményei, Budapest Főváros Levéltára, települési önkormányzati levéltárak, felsőoktatási-levéltárak, állami szaklevéltárak, köztestületi levéltárak) látják el. Ugyanilyen fontos feladat a közösségi, családi, személyi emlékezet megőrzése, a gazdasági, a civil és egyházi szféra történeti értékű dokumentumainak szakszerű átvétele. E feladatokban nemcsak a közlevéltárak, hanem a nyilvános magánlevéltárak is fontos szerepet játszanak. Ráadásul ez utóbbiak közül az oktatási és szociális intézményeket fenntartó egyházak levéltárai köziratokat is átvesznek és őriznek.
A 21. századi levéltár tehát nem kizárólag iratőrző intézmény. Egyszerre közigazgatási partner, ügyfélszolgálati háttérintézmény, tudományos műhely, oktatási-közművelődési szereplő és a közbizalom egyik intézményi garanciája. A modern levéltári szemlélet a nyitott, szolgáltató levéltár irányába mozdult el. A levéltár segíti az állampolgárokat ügyeik intézésében, támogatja a kutatásokat, adatbázisokat épít, digitalizál, restaurál, valamint részt vesz a helyi és nemzeti identitás erősítésében levéltárpedagógiai, kiállítási és más oktatási, ismeretterjesztő tevékenységekkel és hiteles forrásokon alapuló kutatási eredmények (nyomtatott és online kiadványok, adatbázisok és más online tartalomszolgáltatások) közzétételével. A levéltárak a szakszerű digitalizálási projektjeikkel és tudományos gondossággal épített adatbázisaikkal olyan digitális szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek használata révén nemcsak a kutatók, a lokális vagy a családi emlékezet iránt érdeklődők igényeit, hanem a közigazgatás, a megalapozott döntéshozatal és a közvélemény hiteles információk iránti igényét is szolgálja.
E szolgáltatások fejlesztése során a mesterséges intelligencia eszközeinek használata ma már a társadalom által elvárt. A levéltáraknak ma már feladatuk lenne a magyar nyelvű iratok mellett nagy mennyiségben őrzött – a magyar közigazgatástörténet szerves hagyományaként keletkezett – latin és német nyelvű dokumentumaink kézírásfelismerése, automatikus fordítása, gépírásos iratok karakterfelismerése, automatizált adatbázisépítés és mélykutatási rendszerek kialakítása. Ehhez a megfelelő humánerőforrás és infrastruktúra nem áll rendelkezésre.
A levéltárak megerősítése tehát nem kizárólag kulturális ügy, hanem államigazgatási, jogbiztonsági, adatvagyon-gazdálkodási, tudományos, oktatási és nemzeti emlékezeti kérdés is. A magyar levéltári rendszer fejlesztése ezért olyan stratégiai befektetés, amely egyszerre szolgálja a hatékony államot, az állampolgári jogok érvényesítését, az egyéni és a közösségi identitás erősítését, a történeti tudás gyarapítását és a nemzeti kulturális örökség hosszú távú megőrzését.
Sürgető feladatok és javasolt intézkedések
1. Önálló levéltárszakmai stratégia és megerősített ágazatirányítás
Első lépésként ismét szükséges egy országos levéltári stratégia kidolgozása, amely a levéltárszakmai szervezetek bevonásával készül el. A stratégia célja a levéltári ágazati irányítás és intézményrendszer hatékonyabbá tétele, eszközeinek és a szükséges beavatkozások kijelölése, a levéltárak állami, társadalmi és digitális közfeladatainak újra definiálása. Ennek keretében szükséges meghatározni a levéltárak szerepét az elektronikus közigazgatásban, az állampolgári jogérvényesítésben, a közadatok hosszú távú megőrzésében, a tudományos kutatás támogatásában és a kulturális örökség hozzáférhetővé tételében. Szükséges az intézményirányítás- és finanszírozás egészének áttekintése és a szükséges beavatkozások irányainak kijelölése.
Elengedhetetlennek tartjuk a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) levéltárakat célzó támogatási rendszerének felülvizsgálatát, önálló levéltári kollégium létrehozását, a delegálás rend szakmai szempontok szerinti átalakítását, a pályázati keretek drasztikus emelését.
Szintén sürgető feladatnak tekintjük a Levéltári törvényben (1995:LXVI tc. 34/A §) meghatározott de 2010 óta nem biztosított – többek között levéltári állományvédelemre, veszélyeztette állapotú információk megőrzésére, biztonsági másolatok készítésére – célzott állami támogatás újbóli biztosítását és a levéltárak részére nyilvános pályázaton történő kiosztását.
Javasolt intézkedések:
- országos levéltári stratégia elkészítése
- központi finanszírozás, az NKA és az állományvédelmi támogatások felülvizsgálata, feladatarányos biztosítása
2. Bérrendezés, humánerőforrás fejlesztés
A levéltári szféra munkaerő-állománya tapasztalt, képzett és elkötelezett, ugyanakkor a jelenlegi bérezési struktúra nem tükrözi megfelelően ezeket a szakmai értékeket. A levéltárak feladatellátása magasan képzett, speciális tudással rendelkező szakembereket igényel, miközben a bérek versenyképessége alacsony, ezért az utánpótlás számos területen bizonytalan. A jövedelmek jelentősen elmaradnak az országos és a diplomás átlagbértől, ami növeli az elégedetlenséget, a fluktuációt és a szakember-elvándorlást.
A bérrendezés elmaradása nemcsak az intézményi megtartóerőt gyengíti, hanem veszélyezteti a levéltárak törvényi és szakmai alapfeladatainak ellátását is. A fluktuáció mérséklése érdekében azonnali, jelentős béremelésre van szükség, célként kell kitűzni a diplomás átlagbér elérését.
A levéltárak jelentős humánerőforrás-hiánnyal küzdenek: a jogszabályi és szakmai feladatok növekedését nem követte a szakembergárda bővítése, sőt több helyen létszámcsökkenés történt. Különösen problémát okoz ez az iratkezelők levéltári ellenőrzése területén, így veszélybe kerülhet a maradandó érétkű iratok fennmaradása, de kevesebb humánerőforrás jut az átvett iratok rendezésére és segédletezésére, digitalizálására, a kutatók és ügyfelek hatékony és gyors kiszolgálására. A hiány nemcsak a levéltárosok, hanem az informatikai, műszaki és állományvédelmi területeken is jelentkezik, ezért feladatarányos létszámrendezésre és -bővítésre van szükség.
Javasolt intézkedések:
- bérrendezés, a diplomás átlagbér elérése
- feladatarányos humánerőforrás biztosítása
3. Infrastruktúrafejlesztés
A levéltári anyag megőrzése hosszú távú állami felelősség. A papíralapú, pergamen-, térkép-, terv-, fotó-, hangzó-, mozgókép- és digitális iratok eltérő állományvédelmi feltételeket igényelnek. Sok intézményben a raktári kapacitás, az előírt klimatikus környezet, a restaurálási lehetőség, a biztonsági másolatkészítés és az informatikai tárolás feltételrendszere nem áll arányban a feladat nagyságával. Legalább ilyen fontos a közforgalmú terek, kutató- és ügyfélszolgálati helyiségek, kiállítóterek fejlesztése, a munkatársak megfelelő munkakörülményeinek biztosítása.
A levéltári törvény a közlevéltár feladatai között rögzíti az átvett és gyűjtött levéltári anyag nyilvántartását, szakszerű kezelését, biztonságos megőrzését, feldolgozását és használatának biztosítását, továbbá a megrongált vagy pusztuló anyag konzerválását, restaurálását és biztonsági másolatok készítését. Komoly problémaként jelentkezik a főként 20. századi iratokat érintő savasodás és számos levéltárban – elsősorban a nem megfelelő tárolási körülmények miatt jelentkező – iratokon megjelenő penészfertőzöttség kezelése. Az iratok fertőzöttsége a közigazgatás egészére jellemző, számos esetben maradandó értékű iratok megsemmisülésével fenyegető helyzet alakult ki, amelyre jelenleg nincs megoldás. Az állam eminens feladata, hogy a maradandó értékű köziratokat megfelelően tárolják az iratképzők, az esetlegesen kialakuló fertőzöttséget pedig iratképzői körben kezelje. Az ehhez szükséges infrastruktúra teljes mértékben hiányzik Magyarországon, így veszélybe kerül az állampolgári jogokat, az átláthatóságot és a történeti múlt megismerését szolgáló adatok fennmaradása!
A levéltárügy másik sürgető szakmai kihívása az elektronikus iratok hosszú távú megőrzése. A közigazgatásban ma már tömegesen keletkeznek olyan iratok és adategyüttesek, amelyek nem papíralapú ügyiratként, hanem e-mailként, adatbázisrekordként, szakrendszeri bejegyzésként, digitális fájlként vagy összetett informatikai rendszerben jönnek létre. Ezek levéltári értékelése, átvétele, hiteles megőrzése és kutathatóvá tétele nélkül a jelenkor állami működésének jelentős része néhány évtized múlva rekonstruálhatatlanná válhat.
Javasolt intézkedések:
- országos levéltári infrastruktúra-felmérés;
- középtávú raktárfejlesztési program;
- restaurálási, köttetési, savtalanítási, fertőtlenítési és digitalizálási kapacitások kialakítása, meglévők bővítése, fejlesztése;
- hosszútávú elektronikus archiválás intézményi rendszerének biztosítása (a meglévő központi e-levéltári rendszer megújítása, továbbfejlesztése és kiterjesztése a közlevéltárak és a köziratokat is kezelő nyilvános magánlevéltárak körére, a levéltárak saját informatikai infrastruktúrájának fejlesztése)
- levéltári digitalizálási program prioritásainak meghatározása és a szükséges finanszírozási feltételek biztosítása.
4. Levéltáros karriermodell kidolgozása
A levéltári életpályát a közgyűjteményi karrier-modell részeként, de a levéltári feladatok sajátosságaira tekintettel kell kialakítani. A bérrendezés mellett szükséges a szakmai képzés, az előmenetel, a tudományos teljesítmény, az informatikai és állományvédelmi szaktudás, valamint a vezetői utánpótlás kiszámítható rendszerének megteremtése.
Javasolt intézkedés:
- levéltáros karriermodell kidolgozása, finanszírozási eszközeinek biztosítása (továbbképzéssel és előmenetellel járó pénzügyi feltételek biztosítása)
5. Hozzáférés, kutatás, digitalizálás és társadalmi hasznosulás
A levéltári anyag akkor válik valódi közkinccsé, ha nemcsak levéltári megőrzése biztosított, hanem a digitális világban is feldolgozott, kereshető, értelmezhető és hozzáférhető formában áll a kutatók, az állampolgárok, az oktatás, a helyi közösségek és a közigazgatás rendelkezésére. A hozzáférés akadályában álló jogszabályi korlátozások felülvizsgálatára is szükség van. A Hungaricana és más közgyűjteményi fejlesztések megmutatták, hogy a levéltári tartalmak digitális szolgáltatása jelentős társadalmi igényt elégít ki, és a levéltárakat a tudományos és közművelődési térben is láthatóvá teszi.
Javasolt intézkedések:
- közgyűjteményi portál (Hungaricana) fenntartásának, fejlesztésének rendezése;
- mesterséges intelligencia alapú levéltári szolgáltatások fejlesztése;
- kutatói és ügyfélszolgálati digitális szolgáltatások fejlesztése;
- levéltár-pedagógiai programok országos támogatása;
- hátrányos helyzetű csoportok fejlesztési igényeihez való csatlakozás;
- helytörténeti, családtörténeti és közösségi archívumi programok erősítése.
Kelt Békéscsabán, 2026. május 14-én.
Magyar Levéltárosok Egyesülete
Magyar Levéltárak Vezetőinek Tanácsa
Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség
Magyar Egyházi Levéltárosok Egyesülete