HU | EN | DE

Horváth Gyula Csaba: A 18. század végi és a reformkori hatalmi elit rokoni kapcsolati hálózata

Tanulmányában a szerző a tényleges hatalommal bíró országos világi főméltóságok, az országbírók, a bánok, a tárnokmesterek, az udvari kancellárok és a személynökök, vagyis a legfőbb hatalmi elit rokoni kapcsolatát térképezte fel a 18. század utolsó két évtizedében, valamint a reformkorban. Egy kapcsolathálózat-elemző szoftver segítségével igyekezett számszerűsíteni és ezáltal összehasonlíthatóvá és elemezhetővé tenni a főméltóságok közötti rokoni kapcsolatokat. A szerző azt a kérdést vizsgálta, hogy vajon megfigyelhetők-e általános tendenciák, illetve érdekes, egyedi esetek. Az elemzés során elkülönítette egymástól a legfőbb hatalmi elitbe újonnan felemelkedetteket, illetve azokat, akik a legfőbb hatalmi elit hagyományos utánpótlási bázisából érkeztek.

A vizsgálat során kirajzolódott, hogy a hatalmi elitnek volt egy egymáshoz szorosan kapcsolódó magja, melynek tagjai a legfőbb hatalmi elit hagyományos utánpótlási bázisából kerültek ki. Ez a 18. század végi főméltóságoknál szorosabb, a reformkoriaknál ellenben lazább volt. Ezenfelül a 18. század végén nagyobb volt a legfőbb hatalmi elitbe felemelkedettek aránya, mint a reformkoriaknál. Azoknak az újonnan felemelkedetteknek, akik a 18. század végen viseltek főméltóságot egy részük, nagyjából a felük, egymással igen szoros rokoni kapcsolatban állt, míg – a fent említett – maghoz csak lazábban kapcsolódott. Megkockáztatható tehát a feltételezés, hogy rokoni kapcsolataik révén ők már a felemelkedésben is támogathatták egymást. Ezek az egymás közötti szoros kapcsolatok azonban úgy tűnik, nem tették lehetővé a számukra, hogy a régi hatalmi elittel is hasonlóan erős kapcsolatokat építsenek ki, így hosszú távon nem tudtak igazán betagozódni a régi hatalmi elit rokoni kapcsolathálójába. A többi újonnan felemelkedett közszereplő – a 18. század végiek egy része, valamint a reformkoriak – ugyanakkor csak a legfőbb hatalmi elit hagyományos utánpótlási bázisából érkezők által alkotott rokonsági maghoz kapcsolódtak szorosabban. Sokszor ez a kapcsolat is a felemelkedésük után jött létre, egymáshoz pedig csak ezen a magon keresztül kapcsolódtak. Ők viszont, akik különösebb rokoni kapcsolati tőke nélkül váltak a hatalmi elit tagjaivá, – legalábbis egy részük – sikeresen tudott generációról generációra egyre szorosabb kapcsolatot kiépíteni a régi elit tagjaival, míg végül már családjuk maga is a régi elit szerves részévé vált.