HU | EN | DE

Tóth-Barbarics Veronika: „Családi különállások” vagy „egyéni érzés és hajlandóság”?

„Családi különállások” vagy „egyéni érzés és hajlandóság”? A főrendiházban örökös jogú főnemes családok országgyűlési részvétele és szerveződése a dualizmus időszakában

A tanulmány a főrendiházban örökletes tagsággal rendelkező családok országgyűlési aktivitását vizsgálja. Az elemzés a főrendiházi meghívásra, az üléseken megjelenésére és hozzászólásokra, a név szerinti szavazásokra és a képviselői mandátumszerzésre terjed ki. A meghívottak számát tekintve az 1885. évi főrendiházi reform előtt még fennállt annak lehetősége, hogy a tagságban nagyobb számban népes családi tömbök alakuljanak ki. A meghívottak jelentős része azonban távol maradt, csak néhány családból jelent meg nagyobb számú meghívott. A főrendiházi reform utáni létszámcsökkenés erőteljesen leszűkítette a főrendiház tanácskozásait befolyásoló blokkok létrehozására képes családok körét. A főrendiházi üléseken elhangzott hozzászólásokat vizsgálva kitűnik, hogy nagyszámú taggal meghívott, illetve megjelent családok mindig aktívabbak is voltak. A hozzászólási aktivitás vizsgálatakor a családhoz tartozás mellett ugyanakkor figyelembe veendők a tagok egyéni jellemzői is, például hogy 1885 előtt a kiemelkedően aktív örökös tagok kétharmada főispán is volt, és ekként a kormány álláspontját képviselte. A főrendiházi reform az erdélyi és az indigena eredetű családok esetében a meghívásra jogosultak számának drasztikus csökkenését eredményezte, ami azonban e családok főrendiházi aktivitását gyökeres nem módosította. A név szerinti szavazások alapján megállapítható, hogy a főrendiházban családi politikai csoportosulások csak időlegesen alakultak ki (1883−84-ben és 1894−96 között az egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalásakor, 1885-ben a főrendiház reformjának vitája során), és akkor sem voltak teljesen homogének. A főrendiház igazolt örökös tagjai között a képviselők száma és a személyek köre is stabil volt, a főrendiházi reform ebben nem hozott változást. A főrendiházi tagságukat megőrző családok nemcsak vagyonosabbak voltak, hanem a képviselőházi mandátumvállalásban is nagyobb aktivitást mutattak. A leszármazottak képviselőházi pártállásában megfigyelhető tendenciák összefüggtek a családok felekezeti hovatartozásával és birtokaik fekvésével. A mindkét házban tag főnemeseknél a hozzászólási aktivitás is hasonló. A mindkét kamarában passzív arisztokraták képviselői mandátumvállalásának oka lehetet hivatali karrier vagy anyagi megfontolás.