A premontrei, Szent Ágoston reguláját követő kanonokrendnek a 13. század elején már tucatnyi helyen volt prépostsága Magyarországon. A csornai Szent Mihály arkangyal prépostság is talán egyike lehetett ezeknek, mert (a 18. századra visszavezethető hagyomány szerint) 1180-ban alapították, de első okleveles említése csak 1226-ból ismert. A szerzetesi élet első megszakadása a 16. század derekán történt. 1542-től a csornai prépostságnak csak egyházi javadalmas kommendátorai voltak. 1694-ben Franz von Schöllingen, az alsó-ausztriai Pernegg premontrei apátja szerzett rá királyi adományt, majd 1711-ben az Olmütz melletti Hradisch (Hradisko) apátság vette át, és ettől kezdve prépostjait is ott választották. II. József 1786-ban ezt a kolostort is föloszlatta, de 1802-ben I. Ferenc császár ismét visszaállította az immár önállósított csornai prépostságot, amelyhez a türjei és a jánoshidai megszűnt prépostságokat is hozzácsatolták. Cserébe a premontreiek elvállalták a szombathelyi és keszthelyi gimnáziumok fönntartását. A kommunista diktatúra 1950-ben internálta a csornai kanonokokat, és a prépostságot is megszüntette. A rend még élő tagjai premontreiek csak 1989-ben térhettek vissza Csornára.

A prépostság levéltári múltját alapvetően meghatározta, hogy egy 1231-ben hozott törvény szerint hiteleshely lett. Első ismert oklevélkiadványa 1247-ből ismert, tevékenysége elsősorban Sopron vármegye területére terjedt ki. Amikor a törökök 1529-ben, majd 1594-ben feldúlták Csornát, a levéltárat is súlyos veszteség érte. 1594-től a hiteleshelyi munka is szünetelt, 1656-ban azonban újra megindult és – az 1787–1810 közötti szünetet leszámítva (amikor a hiteleshelyi levéltárat is a győri székeskáptalanba szállították) – egészen 1874-ig folytatódott. A hiteleshelyi levéltár protokollumai 1535-től kezdve maradtak fenn.

A prépostság magánlevéltárának modern rendszere a 19. század második felétől alakult ki. Elsőként Pozsgay Dózsa rendezte és lajstromozta 1873-ban a levéltár legfontosabb iratait. 1884-től kezdték meg a préposti iratok iktatását, némely években azonban ez csak utólag készült el. A mindkét irategyüttesből kimaradt iratok rendezését és jegyzékelését 1937 és 1939 között Wagner Alajos levéltáros és irodaigazgató végezte el.

Miután 1950-ben a premontreieknek el kellett hagyniuk Csornát, a hiteleshelyi és a magánlevéltár anyagát 1951-ben a soproni állami levéltárba szállították. A kommunista diktatúra bukása után a prépostság 1996-ban kérte vissza iratait. A minisztérium 1997 elején döntött a magánlevéltári rész visszaadásáról és a nyilvános magánlevéltárrá minősítéséről, de az addig Sopronban rendezetlenül tárolt iratok csak rendezetten kerülhettek átadásra. Emiatt a levéltár első részét 1999 októberében, második részét (amely elsősorban a gazdasági iratokat tartalmazta) pedig csak 2004 novemberében szállították vissza Csornára. A hiteleshelyi levéltár viszont továbbra is Sopronban maradt.