A győri gyülekezet Magyarország az egyik legrégibb és legjelentősebb evangélikus gyülekezete. A 16. században a győri végvárban szolgáló német evangélikus katonák lelkészt tartottak, aki a városi híveket is gondozta. A 17–18.század fordulóján a dunántúli pietizmus egyik fő helyeként az evangélikusság fontos egyházi-kulturális központja volt. A győri káptalan és püspök katolizációs törekvései azonban megnehezítették az egyházközség életét. Gyakran változott az istentiszteleti hely, gyakran költözött a lelkész és az iskola is. 1749-ben Mária Terézia megtiltotta az egyház működését, és a hívek 34 éven át csak titokban gyakorolhatták vallásukat, vagy Tétre és Felpécre jártak istentiszteletre. A türelmi rendeletet követően 1784/1785-ben épült fel a mai torony nélküli Ótemplom. Az egyházközség második temploma 1944-re épült föl Nádorvárosban. A város evangélikus püspöki székhely is volt Kapi Béla és Túróczy Zoltán dunántúli püspökök idején 1952-ig, majd 2000 óta újra, mivel itt van az újonnan létrehozott Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület székháza.

Az evangélikus gyülekezetben 1685-től őriznek anyakönyveket, és 1712-től többé-kevésbé folyamatosak az egyházközség életével kapcsolatos iratok. A testületi jegyzőkönyvek és azok mellékletei 1763-tól maradtak fönn. A levéltári anyag rendezésére 1970-ben került sor, amikor elkészült első fond- és állagjegyzéke. A levéltári azóta is folyamatosan átveszi az egyházközség hivatalában és intézményeiben termelődő iratanyagot, s időnként adományokkal, hagyatékokkal is bővül. A hozzá kapcsolódó gyülekezeti könyvtár anyagával együtt 1999 és 2001 között új, korszerű raktárhelyiségbe került, majd 2011-ben vette fel mai hivatalos megnevezését, Ráth Mátyás nevét.